A magyar televíziózás egyik úttörője és meghatározó személyisége a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Az Idegen Nyelvek Főiskolájának angol sajtó szakán 1955-ben végzett, a Testnevelési Főiskolán 1963-ban sportszervezői oklevelet szerzett. Az Idegen Nyelvek Főiskoláján szerzett diplomájával egy évig fordító volt a Honvédelmi Minisztériumban, újságírói pályafutását 1957-ben a Magyar Rádió angol nyelvű adásánál kezdte. 1958-ban azzal kereste meg a Magyar Televízió Sportfőosztálya, hogy vállalja el interjúk készítését a Budapesten vendégszereplő amerikai atlétikai válogatott tagjaival. Azóta legendává vált a történet: a 162 centiméter magas újdonsült riporter a beszélgetés közben tornazsámolyra állt, hogy egy szinten legyen a tízpróba világcsúcstartójával, a 198 centis Rafer Johnsonnal.

Több sikeres riport után egy évig külsőzött a tévének, 1959. december 1-jén lett a Magyar Rádió és Televízió televíziós főosztálya agitációs és propagandaosztályán a sportrovat belső munkatársa. Elsőként 1960 januárjában Prágából közvetítette a Csehszlovákia-Kanada profi jégkorong-mérkőzést. Vitray számára a sportkommentátori sikert és elismertséget, valamint a nézők rokonszenvét az ugyanebben az évben Garmisch-Partenkirchenben megrendezett Műkorcsolya Európa-bajnokság ötnapos közvetítése hozta meg.

1968-ban főmunkatárssá nevezték ki, de sportközvetítéseken kívül vezethetett vetélkedőket is, sőt 1970-ben, a meginduló Hét első számának is ő volt a műsorvezetője. 1975-ben lett a Szórakoztató- és Zenei Főosztály vezetője, 1981-ben a Drámai Főszerkesztőség osztályvezetője. 1988-ban kinevezték a Sportszerkesztőség élére, ahonnan rövid időre eltávozott, amikor az MTV2 intendánsa lett. 1997-ben nyugdíjba ment, 2002-től ismét kinevezték a Sportfőszerkesztőség vezetőjévé, 2004-től elnöki főtanácsos. 2002-től a Színház-és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára.

Szinte nincs olyan sportág, amelyet ne kommentált volna a televízióban, emlékezetes Telesport-adások, helyszíni közvetítések, nagy világversenyek riportere volt. Összesen huszonegy - téli és nyári - olimpiáról közvetített, a 2004-es athéni volt a 10. nyári játéka. 2004-től a Nemzeti Sporttanács elnöke, ugyanebben az évben a Magyar Televízió örökös tagjává választották.

Emlékezetes, nagy sikerű televízió műsorai: Fekete-fehér, igen-nem (1972), Ötszemközt (1973-74), Csak ülök és mesélek (1975-78), Telefere (1985-89), Apád, anyád idejöjjön (1990-91), Az én olimpiáim (2000). Több sporttárgyú könyv, illetve riportkötet szerzője: Mexikói mozaik (1969), Amerikai mozaik (1972), Hivatásos sportrajongó (1981), Csak ülök és kérdezek (1990), Morzsabál (2003).

Számos kitüntetés birtokosa: kiváló művész (1987), Pulitzer életműdíj (1995), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1996), Aranytoll (2000), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2002), Prima Primissima-díj (2003). 2005-ben Kossuth-díjjal tüntették ki " kivételes minőséget képviselő, a magyar médiában egyedülálló, rendkívül sokoldalú, páratlan és műfajteremtő életművéért".