Az emlőtumorok 30 százalékánál túlzott mértékben vannak jelen olyan érzékelők, úgynevezett membránreceptorok, amelyekhez növekedést, vagy fejlődést elindító fehérjék kapcsolódnak és jelátvitel segítségével a sejtek kóros növekedését, osztódását váltják ki. Ma már léteznek gyógyszerként is alkalmazott antitestek, amelyek ezekhez a membránreceptorokhoz kötődnek és gátolják azok működését, azonban csak az esetek 50 százalékában hatásosak.

Szőllősi János, a Debreceni Egyetemen Biofizikai és Sejtbiológiai Intézetének tanszékvezető tanára a Független Hírügynökségnek elmondta: az egyetemen folyó kutatások kimutatták, hogy a gyógyszernek ellenálló daganatsejteknél megjelennek bizonyos daganat őssejt-típusok. Normális körülmények között az őssejt egészséges szövetet hoz létre, azonban a genetikai eredetű hibák a külső hatásokkal és az örökletes tényezőkkel együtt azt eredményezhetik, hogy az őssejt vagy ennek utódsejtjei végül hibás sejteket, daganat-őssejteket hoznak létre. Hiába pusztítják el a daganatot, ha a daganat őssejt megmarad, akkor a daganat újra képződik, és áttétet képez.

A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával folyó kutatásokkal azt kutatják, hogy ezek a daganat-őssejtek, miért és hogyan akadályozzák meg a kezelés hatékonyságát, miért nem hat a gyógyszer minden esetben, és hogyan lehetne hatásosabbá tenni.

A kutatásoknak köszönhetően létrejöhet a hatóanyag, amely a daganat-őssejteket is képes megsemmisíteni, vagyis a műtétek után nem képződik újra a daganat, és nem alakulnak ki áttétek.