Törvényes lopás
Lopni törvényesen is lehet, anélkül, hogy bizonyítható bűncselekményről beszélhetnénk. Erre a Fidesz-kormány idején működő Országimázs Központ, Happy End Kft. és Ezüsthajó Kft. mesterhármasa szolgál ékes példával. A Fidesz-kampányokban részt vevő két cég jelentős állami megrendeléseket kapott 1998 és 2002 között. A Happy End és az Ezüsthajó rokoni, baráti alapon szerveződő céghálót hozott létre, amely nagy haszonhoz jutott az országimázsra, állami ünnepekre, valamint a millenniumi marketingre és a kormánytagok útjainak videózására fordított több mint tízmilliárd forintból. Az ügyben többen is feljelentést tettek hűtlen kezelés és egyéb korrupciós jellegű bűncselekmények alapos gyanúja miatt, de 2003-ban a Fővárosi Főügyészség megszüntette a nyomozást, mert bűncselekmény nem volt megállapítható, a hivatalos állásfoglalás szerint károkozás nem történt.
Ilyenformán hivatalosan lopásról sem beszélhetünk, persze attól függ mit nevezünk lopásnak. A Magyar Értelmező Kéziszótár alapján lopásról akkor beszélünk, ha valamit a tulajdonos beleegyezése nélkül eltulajdonítunk. Na, már most a magyar állam pénzének tulajdonosai a magyar emberek. Tőlük, tőlünk pedig senki nem kérdezte meg, hogy akarunk-e több száz millió forintot költeni különböző kiadványokra, füzetekre, szórólapokra (például: Millenniumi Országjáró című kiadvány, a millenniumi év megnyitásáról szóló Magyarország Mindannyiunké, illetve a Költségvetési Füzet kiadványok, továbbá a Hannoverben megrendezett világkiállításra készült szórólap), akarjuk-e augusztus 20-án 6 és félmilliós Toi-Toi vécében végezni a dolgunkat, és senki sem kérdezte meg, hogy szeretnénk-e 2000 és 2002 között közel 13 milliárd forintot (egész pontosan 12.986,2 millió forintot) országkép építésre, és kommunikációs feladatokra költeni. Ahogy a Fidesz manapság mondani szokta (a Gyurcsány-csomag kapcsán) - az emberek erre nem adtak felhatalmazást, vagyis belegyezésük nélkül formálták az országképet tucatnyi milliárdért, kvázi meglopták az embereket, még akkor is, ha a törvény betűje szerinti bűncselekmény nem bizonyítható.
Országimázs Központ: Milliárdokon vett országkép 
A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter (MeHVM), Stumpf István a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Szervezeti és Működési Szabályzatának (SzMSz) módosításával 2000. február 01-én alakította meg az Országimázs Központot a MeH főosztályi szintű szervezeti egységeként. Az Országimázs Központ feladata az országkép kialakítása és az állami ünnepségek programjainak megszervezése és lebonyolítása volt. Szakmai tevékenységét a MeH kommunikációért felelős politikai államtitkára felügyelte. Az Országimázs Központ a MeH költségvetésében a fejezeti kezelésű előirányzatokból a rendelkezésére bocsátott célelőirányzatokkal gazdálkodott. Ügyrendjét az Országimázs Központ – az SzMSz-t hatályba léptető MeHVM utasításokban előírt határidők be nem tartásával – megkésve dolgozta ki, annak jóváhagyására csak 2001.09.26-án került sor. A központot ért vádak szerint szabályozatlan maradt a kiadások teljesítésének előzetes ellenőrzéséhez kapcsolódó intézményi munkarend, és a munkafolyamatba épített ellenőrzés rendszere sem működött. Továbbá a bírálók azt is kifogásolták, hogy az ellenőrzések megállapításai nem hasznosultak, így a közpénzek kontrollálatlan módon kerültek felhasználásra. A központ gazdálkodását a 2002-es kormányváltást követően vizsgáló Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) összességében több esetben törvénysértőnek találta a vagyonkezelésre és a számvitelre vonatkozó törvényi előírások alapján. Ugyanakkor a Fővárosi Főügyészség az Országimázs Központtal, illetve vezetőjével Tóth István Zoltánnal szemben indult nyomozás során bűncselekményre utaló bizonyítékot nem talált.
Az Országimázs Központ részére az Országgyűlés – országkép építésre és kommunikációs feladatokra – a költségvetési törvényekben összesen 18.766,8 millió forint előirányzatot hagyott jóvá. Ebből 2002.07.08-ig 12.986,2 millió pénzügyi teljesítés történt - derül ki a KEHI jelentéséből. A következőkben felsoroljuk az Országimázs Központ 2000 és 2002 közé eső jelentősebb kötelezettségvállalásait.
Állami ünnepségekre, és szilveszteri rendezvények szervezésére összesen 3 milliárd 755 millió forintot költöttek. A Millenniumi Országjáró arculati terv megvalósítására, az ehhez kapcsolódó kiadvány gyártására, terjesztésére több, mint 2,1 milliárd forintot szántak (2.188 millió forintot). Emellett kommunikációs célokra 883,4 millió forintot fordítottak, különböző kampányokra pedig 1,22 milliárdot. Ezen tételek között olyan kampányok szerepelnek, mint az „Amit a szívedbe rejtesz” kampány 493,5 milliós összege, vagy a „Meeting Point” kampány 190 milliója. A kampányok számokban kifejezhető megtérülése erősen megkérdőjelezhető, tekintve, hogy ma már az is a feledés homályába veszett, amiről szóltak ezek. Persze van olyan eredménye is a különböző kampányoknak, kommunikációs kiadásoknak, mely ma is kézzel fogható. Ilyen például a miniszterelnök és a kormánytagok politikai tevékenységének audiovizuális dokumentálása (film, fotó), mely 502,3 millióba került. Végül még egy érdekességet idéznék a kommunikációs kiadások közül: 319,3 millió forintot költöttek a lehetséges magyarországi olimpia gazdaságélénkítő hatásának kommunikációjára. Egy olyan olimpia hatásait kommunikálták, amire végül nem is pályáztunk…
Ahhoz nem kell nagy tehetség, hogy megállapítsuk: a céljában és eredményességében egyaránt vitatható kampányokkal, kommunikációs fogásokkal sokan, sokat kerestek. Az Országimázs Központ 12 milliárd 986,2 millió forintos pénzügyi teljesítéséből egy kft. 502,3 millió forintos összegben (az összkiadás 3,9 %-a) részesült, egy másik kft. részére pedig 10 milliárd 153 millió forint (az összkiadás 78,2 %-a) került kifizetésre. E két vállalkozás részére együttesen a kiadások 82,1 százalékát fizették ki – áll a KEHI jelentésében. A két szóban forgó cég pedig a Happy End Kft. és az Ezüsthajó Kft. volt.
Ezüsthajó: Nagyot kaszáltak Orbánék filmrevételéből
A két haszonélvező közül a kisebbik hal az Ezüsthajó Kft. volt, amelynek alapítója érdekes módon ugyanaz a Káel Csaba, aki a másik érintett Happy End Kft-t is alapította. Káel egyébként rendező, aki arról vált híressé, hogy – szakemberek szerint – a hannoveri expón igen magas összegért készített filmet Magyarországról, egyébként pedig a millenniumi kiemelt költségvetésből két filmjét is támogatta az állam. Az Ezüsthajó 1999-től kezdődően dokumentálta a miniszterelnök nyilvános szerepléseit, miután megnyerte az erre kiírt közbeszerzési pályázatot. Az Állami Számvevőszék jelentése szerint ezért a munkáért 2000-ben 277 millió forint utaltak át a számlájára. A kft. összesen 460 millió forintot kapott az Országimázs Központtól, hogy filmeket készítsen Orbán Viktor külföldi útjairól, illetve azokról a rendezvényekről, amelyeken kormánytagok vettek részt, 298 darab ilyen örökbecsű film készült. Ezek között vannak olyan hátborzongatóan izgalmas remekművek is, mint a békéscsabai kolbásztöltő versenyt, a vallási vezetők karácsonyi vacsoráját, vagy a lakáscélú támogatásokról szóló 106/1998. évi (XII.26.) MT-rendeletet bemutató, már-már Oscar-gyanús mozi. Ezeknek a filmeknek az ország fejlődésében betöltött szerepe valóban elvitathatatlan, ezért egyáltalán nem szabad sokallni a többek között értük is kifizetett 460 millió forintot.
Az Ezüsthajó Kft. egyébként jelentős megrendeléseket kapott a Magyar Televíziótól is. A kéthetente jelentkező húszperces Koffer című utazási magazinra adásonként 2 millió 240 ezer forintot fordítottak, ugyanennyiért készítették műsoronként a Sikkes című divatmagazint, és 3 millió 360 ezer járt alkalmanként a Nem jogerős? című produkcióért is. A hétköznaponként egyszer jelentkező 26 perces Millenniumi Mesékért 5 millió 400 ezer forintot fizetett ki adásonként a Magyar Televízió.
Happy End: „Barátom a közpénz”
A Happy End Kft.-t egymillió forintos alaptőkével 1991-ben alapította Wermer András, aki – sajtóhírek szerint –Orbán Viktor nem hivatalos kommunikációs főtanácsadója is volt, valamint a már említett Káel Csaba. A Happy End Kft. ismertsége 1998 áprilisában kezdődött, amikor a már Csépányi Nóra (a későbbi eljárás egyik gyanúsítottja) által vezetett cég megbízást kapott a Postabanktól két oktatófilm elkészítésére a téma megjelölése nélkül. Ez a Postabanknak 86 millió forintjába került. A következő nagy megrendelés 1999-ben jött – szintén a Postabanktól. A kft. ugyanis elnyerte az újjáéledő bank reklámjainak megtervezésére, elkészítésére kiírt pályázatot.
Azonban nem ez volt számukra az év legnagyobb sikere, mivel márciusban a "kormányzati kommunikatív feladatok külső munkáinak elvégzésére" kiírt pályázatot is megnyerték. A Happy End ekkor került nagyon szoros, „baráti kapcsolatba” a magyar közpénzekkel, ugyanis győztes pályázatának köszönhetően 2002. december 31-ig, havi hárommillió forintos átalányhoz jutott az állami ünnepségek megszervezéséért és az ezekkel kapcsolatos nyomtatott anyagok elkészítéséért. Természetesen ebbe nem tartoznak bele a konkrét megbízások, mivel azok külön szerződés tárgyát képezik.
Ezután 2000 márciusában hallhattunk újra a Happy Endről, amikor is az Országimázs Központtal közösen szerveztek március 15-i megemlékezést, majd jött Mádl Ferenc beiktatása zászlóval, sortűzzel – 120 millió forintért. Ugyanezen év augusztus 20-án bukkantak fel ismét, amikor az Országimázs Központ a millenniumi év jegyében minden eddiginél többet, 765 millió forintot költött tűzijátékra. A felsorolást folytathatjuk olyan megbízásokkal, mint amilyen például a Magyar Millenniumi Napok nevű rendezvény lebonyolítása volt Sydneyben, vagy a Nemzeti Színház arculattervének elkészítése. Többek között ezen megrendeléseknek köszönhetően, a Happy End árbevétele 2000-re az előző évi hétszeresére, 3,1 milliárdra nőtt, miközben érdekes módon a nyeresége mindössze hatmillió forinttal - 33,4 millió - haladta meg az 1999-est. A Fidesz 1994-es, és 1998-as választási kampányait is szervező Happy End csak 2000-ben 130 szerződést kötött az állammal, és 2002-ig bezárólag több, mint 10 milliárd forintnyi közpénzzel került szorosabb kapcsolatba.
„Hova tűnt Damon Hill?”
„HOVA TŰNT Damon Hill?” Ordította Palik László 1997-ben a Magyar Nagydíj utolsó körében, amikor az addig vezető Hill váratlanul eltűnt az élről. Hát körülbelül ugyanezt kérdezhetjük az Ezüsthajó Kft. és Happy End esetében is. Én egy egyszerű hétköznapi magyar ember vagyok, aki mindent elhisz, ha „magas” helyről mondják neki. Ezért elhiszem, a Fővárosi Főügyészség azon megállapítását, hogy a két kft. és az Országimázs Központ között szó sincs bűnös összefonódásról. Sőt azt is elhiszem, hogy a két cég minden szempontból remek munkát végzett, és kizárólag magas színvonalú teljesítményüknek köszönhetik, hogy röpke két év alatt megsokszorozták árbevételüket. De ugyan kérem: tessék nekem szépen elmagyarázni, hogy HOVA TŰNT a Happy End és az Ezüsthajó Kft.? Ha valóban törvényesen és szakmailag kifogástalanul (máskülönben hogy kaphattak volna ennyi állami megrendelést?) működött a két vállalkozás, akkor a kormányváltást követően miért kezdeményeztek felszámolást önmagukkal szemben? Az Ezüsthajó miért nem gyárt már műsorokat a Magyar Televízió, vagy teszem azt a Hír TV számára, és a Happy End miért nem jeleskedik programok, kampányok szervezésében? És ha esetleg valaki tudja erre a választ, akkor azt is súgja már meg, hogy hova is tűnt egészen pontosan a nagy országimázs építés közepette, majdnem 13 milliárd forintnyi közpénz?
