A prostituáltak immár vállalkozói igazolvánnyal végezhetik tevékenységüket. A bejelentés természetesen vihart kavart, érvek, ellenérvek csaptak össze. "Magyarországon a prostitúcióval kapcsolatos törvényalkotás meglehetősen következetlen és ellentmondásos, ezért állhatott elő ez a képtelen helyzet is" - nyilatkozta a Hetek című hetilapnak Betlen Anna szociológus. "A fő cél az, hogy a társadalom tisztességes, legális munkaként fogadja el a prostitúciót" - ez már Földi Ágnes, a prostituáltak szervezete vezetőjének riposztként is felfogható gondolata, amit a vele folytatott beszélgetésünk kezdetén is megerősít:
- A cél egyértelmű. Hiába legális tevékenység Magyarországon a prostitúció 1999 óta, a társadalom még - foglalkozásként - nem tudja a helyére tenni. A vállalkozói igazolvánnyal a prostituáltak több olyan joghoz jutnak, melytől máig el voltak zárva. Az adóhatóság igazolásával például kölcsönhöz juthatnak, jövő évtől az orvosi kezeléshez, gyógyszerkiváltáshoz is elengedhetetlen feltétel annak igazolása, hogy valaki tisztességes, adófizető állampolgár. De továbbmegyek: az önkormányzatok immáron hét éve adósak a türelmi zónák kijelölésével. Ennek kijelölését már nem a társadalom perifériájáról, hanem vállalkozóként kérjük, akinek tudnia kell, hogy a vállalkozását legálisan hol gyakorolhatja. Hét év után egyhelyben topogás után végre ideje helyére tenni a kérdést.
- Hány prostituált dolgozhat ma Magyarországon, s közülük vajon mennyien veszik igénybe a lehetőséget?
- Számításaink szerint körülbelül húszezer lány él hivatásszerűen a testéből. Ha csak egy kisebb hányaduk kiváltja az igazolványt, már megérte, s a visszajelzések jóval magasabb számról árulkodnak. A lányoknak érdekük, hogy legalizálják tevékenységüket.
Földi Ágnes hozzátette, furcsállja, hogy nálunk úgy tekintenek erre a kezdeményezésre, mintha a magyarok találták volna fel a spanyolviaszt. Példaként említette Ausztriát és Németországot, ahol a prostituáltak nem csak vállalkozók lehetnek, hanem alkalmazottak is. Ez nálunk azért nem lehetséges, mert aláírói vagyunk az 1955-ös New-York-i egyezménynek, mely tiltja a bordélyházak működtetését.
- Mennyire követik a lányok sorsát, miután szolgáltatásukat megszüntetik? Tesznek-e valamit a "szakmával" felhagyók jövőjéért?
- Most is futnak ilyen projektek. Senki sem szeretné azt, hogy ezek a lányok a pálya befejezése után hajléktalanszállókra, aluljárókba, híd alá kerülnének. Ne segítségekért, támogatásokért álljanak sorba, hanem civilként is állják meg helyüket. Az eredményeink nem rosszak, bár van még munkánk bőven. Ha csak azt tanítjuk meg a lányoknak, hogy a prostitúció után is tudjanak talpon maradni, iskolába járni, egzisztenciát szerezni, már az is siker. Nem mondhatjuk, hogy minden visszavonult prostituált jó anyagi háttérrel rendelkezik. Sajnos a statisztika azt mutatja, sokan addig próbálnak a pályán maradni, amíg van rájuk kereslet, utána elvesznek a süllyesztőben. És itt szeretnék utalni a vállalkozói igazolványra. Ha csak öt, három, esetleg egy évet tud igazolni, már van hivatkozási alapja, a vele járó jogokkal.
