A Sziget fesztivál körüli hercehurca nem új keletű. A jövőre tizenöt éves rendezvény születésétől fogva (város)politikai viták kereszttüzében állt, sokan, sokféle okból próbálták elhallgattatni, vagy legalább szankcionálni a többszázezres megabulit. A támadások alapjául szolgált már a közelben lakók nyugalma, a természetes környezet védelme, és a helyes ideológiai nevelés is. Gyakran Demszky közbelépése, vagy a bíróság döntése kellett ahhoz, hogy megmaradjon a fesztivál. A jelenlegi állóháború megértéséhez tekintsük át a nagyobb Sziget-botrányokat!

Induljon a banzáj!

Az augusztusi koncertdömping gondolata még 1993-ban fogant meg Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi fejében. Országszerte plakátokon hirdették, hogy „Kell egy hét együttlét!”, és a szokatlanul rövid, öt hónapos szervezési idő ellenére tényleg összejött a projekt. Kétszáz fellépő várta a nagyérdeműt, akik meglepően sokan voltak: több mint negyvenezer látogatót regisztráltak már az első évben. Talán a hirtelen felindulásból történt szervezésnek köszönhető, hogy nem érte kritika az akkor még Diáksziget néven futó rendezvényt.



A jó indulást követően ugrásszerű fejlődésnek indult a Sziget, mind nézőszám, mind az idehozott sztárok, mind pedig a nemzetközi elismertség tekintetében. 1997-ben már az MTV is kíváncsi volt a rendezvényre, ami nem csoda, hiszen immáron 260.000 bulizni vágyó váltott jegyet. Az első, politikai színezetű konfliktus is ebben az évben bontakozott ki, ugyanis megoszlottak a vélemények arról, hogy a rendezvény összköltségvetésének hányad részét kell az államnak és az önkormányzatoknak állniuk. Végül a 200 milliós büdzsé nem egészen tíz százaléka hárult Budapestre: ezt az ellenzék soknak, a szervezők viszont kevésnek találták.

Tarlós jön, és csendet tesz

Nemcsak gazdaságpolitikai összetűzések kísérték a Sziget 1997-es működését, hanem ekkor akasztottak Gerendaiék először tengelyt Tarlós Istvánnal, aki óbudai polgármesterként nehezményezte a kerültében megemelkedett zajszintet. Betiltásra azonban nem került sor, viszont elkezdődtek az éves rituális hangmérések, amiken a harmadik kerület feje rendre képviseltette magát. A hangcsata 1998-ban folytatódott, ekkor Tarlósék nyomására már a Rammstein is hangszigetelt sátrakban dübörgött.

2001-ben az akkor már több éve Pepsi Szigetként hirdetett fesztivál újra Óbudával került ellentétbe. A kerület ugyan ingyenesen biztosított a területhasználatot, de példátlanul kemény szerződést kényszerített a rendezőkre. Nemcsak az előzetes akusztikai vizsgálatok költségeit hárították rájuk, hanem a környezet takarítását is el kellett vállalniuk. Tarlós emellett kikötötte, hogy súlyos esetben felfüggesztheti a fesztivált, és egy fillérrel sem szállt be a buliba. Sőt, Gerendaiék vásárolni kényszerültek három darab, egyenként 2000 négyzetméteres, hangszigetelt sátrat a túl harsány bandák izolálására.

Felmelegszik a helyzet

Ez az év azonban nemcsak az anyagi kényszerítőzések miatt emlékezetes a szervezőknek, hanem az ideológiai töltetű csata miatt is, amit szintén Tarlóssal kellett megvívniuk. A kemény sarc mellett ugyanis a polgármester szerződést íratott Gerendaival, amely leszögezi: „semmilyen homoszexuális jellegű felvilágosító vagy egyéb címen folytatott műsor nem lesz.” Ez volt a Sziget történetében az első kísérlet arra, hogy egy politikus tartalmilag, sőt, ideológiailag befolyásolja a fesztivált. A diktátum előzménye az volt, hogy egy meleg szervezet Szivárvány-sátor néven engedélyeztetni próbálta szigetes programját.

Tarlós intézkedése nyomán országszerte felhördültek a meleg szervezetek, főleg, miután Gerendai Károly sorra lemondta szereplésüket a rendezvényen. A helyi MDF és Fidesz rögtön támogatásáról biztosította Tarlóst, és közölték: „Gyermekek és az ifjúság életvitelének rossz irányba terelése az értékítélet elbizonytalanítása, a társadalom bomlasztása azok érdeke, akik a közerkölcsök és közbiztonság hiányából évtizedek óta hasznot húznak.”

A botrány azonban túlnőtte a kerületet, a meleg érdekvédők demonstrációt szerveztek az óbudai önkormányzat elé, Juhász Géza, a Habeas Corpus Munkacsoport vezetője pedig levelet írt Szájer Józsefnek, majd feljelentette Tarlóst. Az ügyben a budapesti politika szereplői is nyilatkoztak, Körmendi Ferenc a Főpolgármesteri Hivatal kulturális bizottságának vezetője például ekképpen: „Tarlós Istvánnak a Sziget előtt minden évben van egy jutalomjátéka, amikor hol a zaj, hol a drogok ellen tiltakozik, idén azonban túllőtt a célon, ugyanis a lakosság egy csoportját diszkriminálja, amely ellentmond azoknak a szabadságjogoknak, amelyeket képviselünk .”

Az Unió is állásfoglalást adott ki, mire a Sziget szervezői elálltak a szerződéstől, és engedélyezték a melegek jelenlétét. Demszky külön nyilatkozatban üdvözölte a döntést. Tarlóst egy évvel később a bíróság is megfeddte, alkotmányellenesnek minősítve intézkedését. Nem szabad azt gondolni ugyanakkor, hogy csak rajta múlott a kitiltás alkalmazása, ugyanis Gerendai Károly is tudomásul vette az egyezményt, és fel sem merült benne, hogy a meleg aktivisták emiatt tiltakozási akcióba fognak. Ahogy az Indexnek nyilatkozta később, nem érzett lelkiismeret-furdalást amiatt, hogy rábólintott Tarlós feltételeire.

A Védegylet is beszól

Óbuda első embere nem nyugodott bele a csatavesztésbe, és 2002-ben már várospolitikai alapon támadta a rendezvényt. Ekkor már azonban elismerte a Sziget szakmai és zenei sikerét, ám arra hívta fel a főváros figyelmét, hogy a fesztivál kinőtte a terület nyújtotta lehetőségeket, és lassan a közbiztonságot veszélyezteti az emberáradat. Meglátását alátámasztotta, hogy több rendőrt is a K-híd környékére kellett vezényelni, amikor egyik este összeomlott az előadók és a beváltható jegyek számítógépes beléptetőrendszere. A feltorlódott tömeg meggátolta a gyalogosforgalmat, és elállta a rakpartot.



A Sziget körüli viharok egy időre elcsendesedtek, ám 2006-ban épp a fővárosi önkormányzat egyik határozata szolgált gyújtóbombaként az újabb vitákhoz. A testületi döntés ugyanis zöld utat adott egy 140 ezer négyzetméteres hotelkomplexum létrehozásához a szigeten. Ez ellen a Levegő Munkacsoport és a Sólyom által patronált Védegylet lépett fel: szerintük, ha megvalósul a beruházás, veszélybe kerülnek a római kori emlékek, több száz fát vágnak ki, és megszűnik a fesztivál is. A két szervezet tiltakozása nyomán (bár egyek szerint csak az építkezéssel járó közművesítési kötelezettségeket átgondolva) Budapest vezetése elállt az elképzelésektől.

Durcás Derce, és Demszky, a lángkardos kerub

Jelenleg újra egy kerülettel való konfliktus veszélyezteti a Sziget létét. Derce Tamás, Újpest polgármestere a megemelkedett zajszint miatt fordult bírósághoz. Egyszer már elutasították keresetét, de most újra próbálkozik: a vád szerint a fesztivál hangorkánja sérti egyfelől a lakosoknak otthonuk rendeltetésszerű használatához való jogát, másfelől a szabálysértési kódexet. Derce a számára kedvező döntésnek megágyazott már egy önkormányzati határozattal, amellyel betarthatatlan szintre vitte le a kerületi zajhatárértéket. Most pedig azzal fordult a talárosokhoz, hogy „tiltsa el a szervezőket a 22 és 6 óra közötti zenés és egyéb műsoros rendezvények megrendezésétől, valamint a zene- és műsorszolgáltatástól."

Gerendai eme tiltás bevezetése esetén a Sziget lényegét érzi elveszni, szerinte a szórakozási szokásokkal durván szembemenne egy ilyen rendelkezés, és áthelyezni nem tudják a fesztivált, hiszen mégsem „vihetik ki a pusztába”. Demszky Gábort, a Sziget hős védőjét is sikerült megidéznie, aki újra védelmébe vette a fesztivált. Mint mondta, Budapestnek szüksége van Európa legnagyobb könnyűzenei nyári rendezvényére.

A jelenlegi Sziget-polémiát a bíróság fogja lezárni. Ők sincsenek könnyű helyzetben, hiszen most a pihenéshez és a szórakozáshoz való jog feszül egymásnak. S míg ugyan a rendezvény megnöveli a főváros idegenforgalmát, profitot termel és Európa kulturális térképén tartja Budapestet, a környéken lakó több mint százezer polgár békés pihenése is súlyos érv. A tét nagy: lesz-e Sziget 2008-ban, avagy egy nappali babazsúr zajlik majd a Dunán.