A könyves műhely gondozásában a napokban jelenik meg Kertész Imre Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) című elbeszélése, amelyet még nem publikált az életműsorozatban a kiadó - mondta Tegyi Tímea sajtóreferens.
"Kertész Imre elbeszélése épp negyven éve, még a Sorstalanság írása közben született. (...). Míg Köves Gyuri történetében az áldozattá válás mechanizmusa foglalkoztatta a szerzőt, addig az ószövetségi Káin és Ábel történetében a jó kiszolgáltatottsága és a bűn diadala" - olvasható a Magvető összegzésében.
Tegyi Tímea kitért arra, hogy a 16 oldalas kötet mellett a napokban lát napvilágot a Sorstalanság című regény hangoskönyv-változata is, Kertész Imre művét Mészáros Máté színművész tolmácsolja.
A december 5-i ünnepi felolvasáson a Berlinben élő Kertész Imre K. dosszié című, tavaly megjelent művéből olvas fel. A könyv "önéletrajz két hangra", regényes párbeszéd Kertész Imre életéről: szüleiről, szerelmeiről, pályájáról, a szellemi szabadság kivívásáról, és arról, hogyan függ össze saját élete hőseinek sorsával, az élet az irodalommal.
"Egészében véve, én a derű pártján állok. Az én hibám, hogy ha másokban nem ezt az érzést keltem. De nézd csak: elég korán kivívtam a szellemi szabadságomat, s a pillanattól fogva, hogy az írás mellett döntöttem, a gondjaimat egyszerre a művészetem nyersanyagának tekinthettem. S ha ez a nyersanyag eléggé komornak látszik is, a forma megváltja és örömre fordítja. Írni ugyanis csak az energiák bőségéből, tehát örömből lehet; az írás - ezt nem én találtam ki - felfokozott élet" - írta a kötetben a szerző.
A Magvető Könyvkiadó gondozásában, az író életmű-sorozatában a Sorstalanság (1975) mellett korábban megjelent A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), a Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (elbeszélések, 1991), a Gályanapló (1992), A Holocaust mint kultúra (három előadás, 1993), a Jegyzőkönyv (Esterházy Péter: Élet és irodalom című művével egy kötetben, 1993; ugyanez a két írás Egy történet címmel, 2002), a Valaki más - A változás krónikája (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (monológok és dialógok, 1998), a Sorstalanság filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (esszék, 2001), A stockholmi beszéd (2002), Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter: Kalauz (esszék, 2003), a Felszámolás (2003), a Hangoskönyv - Válogatás (2005), valamint a K. dosszié (2006).
Kertész Imre 2002. december 10-én - a hagyományoknak megfelelően Alfred Nobel halálának évfordulóján - vette át az irodalmi Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól Stockholmban. A Kossuth-díjas, József Attila-díjas és Herder-díjas író, műfordító az első a magyar irodalomban, akit Nobel-díjjal tüntetett ki a több mint 200 éves múltra visszatekintő svéd Királyi Akadémia.
Az indoklásban az olvasható: "Kertész Imre munkássága azt kutatja, lehetséges-e még az egyéni lét és gondolkodás egy olyan korban, ahol az emberek csaknem teljesen a politikai hatalom alávetettjeiként élnek". A testület kiemelte a holokauszt túlélőjének 1975-ben megjelent első regényét, a Sorstalanságot, amelynek főhőse egy kamasz fiú, akit a náci haláltáborok szörnyű tapasztalatai érleltek felnőtté.
