A koncert második részéhez Richard Strauss dalirodalmának különböző fejezeteiből válogatott a Kossuth-díjas, lírai szopránként számon tartott énekesnő, akinek repertoárja a dalokkal jelentősen változik.
A Négy utolsó ének (1948) a zeneszerző utolsó befejezett műve, búcsúvétel a második világháború pusztításait megszenvedett világtól - mondta Rost Andrea az MTI-nek, megjegyezve, hogy "az utolsó művekkel" eddig szerencséje volt, Verdi utolsó operájában, a Falstaffban Nanetta szerepével indult a karrierje.
"Nem a búcsú hangulatát hangsúlyozom, hiszen a négy dalhoz négy olyan verset választott Richard Strauss, amelyekben csodás természeti képek, a tavasztól az őszig vezető út képei segítik az előadót. Úgy érzem, már értem ezeket a dalokat, és van annyi élettapasztalatom, hogy megszólaltathassam őket" - tette hozzá.
A tapasztalatot emelte ki a szoprán a másik öt zenekari dal előadásánál is, amelyek tulajdonképpen végigkísérik a zeneszerző és felesége, Pauline de Ahna kapcsolatának történetét az udvarlástól a beteljesült szerelemig és házasságig. A Meinem Kinde című alkotás például olyan dal, amelyet egy anya, egy hozzá hasonló életkorban járó nő mélyen átérezhet - vélekedett Rost Andrea.
Az énekesnő még főiskolás volt, amikor a budapesti Operaház ösztöndíjasaként 1989-ben elénekelte Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában. 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, a Milánói Scala 1994-es Rigoletto bemutatóján - amelyre Riccardo Muti hívta meg - átütő sikert aratott.
A New York-i Metropolitan Operában először 1996-ban lépett a közönség elé Adina szerepében, A szerelmi bájitalban. A Salzburgi Ünnepi Játékokon számos produkcióban szerepelt, játszott a párizsi Bastille Operában, a londoni Királyi Operában, a Washingtoni Operában.
A Madridi Teatro Real 2006 nyarán játszotta Poulenc Karmeliták beszélgetései című művét, amelyben Blanche szerepét énekelte. Érdemes művész, 1997-ben Liszt-díjjal, 2004-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
