A cukorbetegség genetikailag kódolt és az élet folyamán kialakult változatai ma még nem gyógyíthatók. Annál inkább megérdemlik a figyelmet, hiszen például a 2-es típusú betegek aránya a világon az utóbbi három évtized alatt megháromszorozódott.
Gyakorló diabéteszesek jól tudják, hogy ezzel a tipikusan életmód-betegséggel miként lehet, és hogyan kell együtt élni. Számukra a "recept", a megszokott életmenet már szinte rutinszerű: diabetikus táplálkozás, sok mozgás, rendszeres vércukorszint mérés és naponta többször is a személyre szabott mennyiségű inzulin adagolása. Vagyis, figyelemmel, fegyelemmel ez a betegség karbantartható. A trend ennek ellenére rendkívül riasztó: egy sukorbetegnek sokkal rosszabbak az életkilátásai, mint a hasonló korú és hasonló körülmények között élő egészséges embernek.
Sokat könnyítene a cukorbetegek sorsán, ha a hagyományos kezelési módokat korszerűbb, kevésbé megterhelő módokkal lehetne fölváltani. Winkler Gábor professzor, a Magyar Diabétesz Társaság elnöke - akit a cukorbetegek november 14-i világnapja alkalmából kérdeztünk, ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az új gyógyszerek arzenáljáról hallani, s közülük jónéhány valóban forgalomba is került. Mindennek ellenére azt állítja: egyelőre mégis az inzulin-terápia a legjárhatóbb és legbiztosabb, legeredményesebb kezelés. És ez nem nevezhető elavultnak, idejét múltnak, korszerűtlennek, még akkor sem, ha sok évtizede gyakorolják. Ugyanis az orvosi szemlélet és gyakorlat merőben megváltozott az inzulinnal kapcsolatban. Amíg régen igyekeztek "kitolni" időben az inzulinterápiát, vagyis a lehető legkésőbbre halasztani, addig ma minél korábbi alkalmazását tartják szükségesnek.
Az inzulin szervezetbe juttatásának módja azonban technika fejlődésével sokat változott. Igaz, már régóta azt ígérik a cukorbetegeknek, hogy eldobhatják az injekciós tűt, mert jön a szájon át szedhető, illetve belélegezhető inzulin, de ezeknek mindezideig nem sikerült kiváltaniuk a hagyományos módszert. Az viszont tény, hogy az inzulin beadásának a "szertartása" mára alapvetően megváltozott. Az az idő a múlté, mikor a beteg maga főzte ki a fecskendőt, felszívta és beadta a hatóanyagot. Ma már az életmentő inzulin beadása sokkal egyszerűbb, mikrotűket alkalmaznak, vagy töltőtollhoz hasonló "ügyes" készülékeket, inzulinpumpákat, melyek szúrás nélkül, kis nyomás-érzéssel egyenletesen adagolják az inzulint. Ami pedig a korai felismerést illeti:már annyi minden segíti a betegeket, a legegyszerűbb vércukorszint mérőberendezéstől egészen a "beszélő" fajtáig, hogy a látássérültek, vakok is pontosan képesek mérni a vércukorszintjüket. Winkler Gábor pedig egy reménytkeltő tudományos újdonságról is szólt: olyan készítmény kerül forgalomba, ami képes megállítani az inzulintermelő béta sejtek pusztulását, sőt lehetővé teszi új inzulinsejtek keletkezését. Komplex kezelés mellett - ami a vércukorszint csökkentésén túl a vérzsírszintet és vérnyomást is csökkenti -, talán megállítható lesz a betegség progressziója, és kivédhetőek lesznek a félelmetes, drágán kezelhető szövődmények is - bizakodott a professzor.
Néhány éve nagy port kavart egy magyar feltaláló bejelentése, hogy inzulin tapasszal oldja meg, váltja ki a kellemetlen szurkálós módszert. A tapasz azonban ma sem működik. Hogy miért? Sámán Miklósné, a Cukorbetegek Budapesti Egyesületének elnöke, aki maga is több évtizede diabeteszes, azt mondja, hallott a tapaszról, arról is, hogy nem tisztázódott, melyik testrészre a legajánlatosabb elhelyezni, és az inzulin kellő dózisának adagolása sem volt teljesen megoldott. Úgy hírlik - tette hozzá -, hogy az anyagi erőforrás sem volt elegendő, így jelenleg a tapasz sorsa érdemben még nem dőlt el. Amint lesz új fejlemény, akkor a betegszervezet azonnal tudatja tagjaival - igérte az elnök.
Köztudott, hogy a cukorbetegség előrehaladott állapotban súlyos szövődményeket okozhat: szív-és érrendszeri problémákat, érszűkületet, vakságot, veseelégtelenséget.
- Ezért igen fontos a megelőzés, illetve a korai diagnosztizálás - hangsúlyozza Kincses János, a Magyarországi Cukorbetegek Országos Szövetségének elnöke. - Mi szűréssel, felvilágosító kampányokkal, oktatással segítjük ezt a folyamatot. Magam 27 éve vagyok diabéteszes, 17 éve vagyok a betegszövetség elnöke, sok mindent láttam, tapasztaltam. A szövetségben azért munkálkodunk, hogy az országban működő 64 tagszervezetünk mindegyike ellássa a betegek érdekvédelmét, főként a gyógyszertámogatásokért folyó lobbizást az OEP-nél, mert ezek a betegek amúgy is sokat költenek diétás étkezésükre, egész megváltozott életmódjukra. Fontos a felvilágosítás olyan szempontból is, hogy a drága és mindenhatónak hirdetett gyógyteákban, gyógyfüvekben ne bízzanak meg vakon, amint a sarlatánok tablettáit se vegyék meg, hiszen minden valóban hatékony újdonságról azonnali információt kapnak a betegszervezettől és a kezelőorvosuktól.
