Önök ezek szerint elégedettek lennének azzal, hogy Gyurcsány helyére másvalaki kerül?

Nem, egyáltalán nem, de az már egy biztos jele lenne a szétoszlásnak.



Azonban ahhoz, hogy a Fidesz kerüljön kormányra mégiscsak választások kellenek, nem?

Ahhoz választási eredmény kell, így van.

Miben reménykednek, amikor már 2006-ban is társadalmi elégedetlenségről beszéltek, és mégsem következett be a kormányváltás?

Akkor nem volt olyan a helyzet, mint most, a társadalmi elégedetlenség nem érte el az emberek mindennapjait. Ha bement egy liter tejet vásárolni, még nem erről volt szó. Ilyen államadósság, ilyen államháztartási hiány nem volt még akkor, ilyen horribilis, arcátlan tarifaemelések, és a mindennapi megélhetéshez kapcsolódó kiadások drasztikus emelése nem történtek meg, ezeket Gyurcsány Ferencnek és Kóka Jánosnak köszönhetjük. 2006-ban ezek még elvont dolgok voltak. Rogánék szaladgáltak nagy csekkekkel, ám ezeket az ember nem érezte, még a képviselő sem. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy külső meg belső adósság. A villanyszámla, a tandíj meg az a káosz, ami a rendelőkben van, ezeket már érzik az emberek.


Még egy kis népszavazás, és a határontúliak sorsa

Mit várnak most a népszavazástól, hiszen már 2004-ben is elbukták a kettős állampolgárságról szólót?

Választási eredményeket követő, elégedetlenségi népszavazás nem volt még. A december 5-ei sajnos megbukott. Azt nem mi kezdtük, de mellé kellett állni, ezért támogattuk is. Külföldön élő honfitársaink ügye az átlagembereknek elvont téma, főleg a 23 millió románt emlegető kampánnyal szemben. A magyar nép csalódást keltett, hogy nem ment el, vagy ha elment, akkor nem arra szavazott, amit mi vártunk. Ez egyszer és mindenkorra bebizonyította, hogy népszavazás erről nem indítható. Hogyha megkérdezték volna népszavazáson 1990. nyarán, hogy milyen címer lenne, akkor biztos nem ilyen lenne. Vannak ügyek, amik nem tartoznak népszavazásra.

A jelenlegi kormány kisebbségi külpolitikáját ellenzéki részről rendszeresen támadják, ugyanakkor a Benes-dekrétumok ügyében kiálltak a határontúliak érdekében.

Nem tudták már kikerülni. A Benes-dekrétumok, - ami a Malina Hedvig-üggyel egyidőben zajlott – tarthatatlan volt, és ez volt egyetlen megnyilvánulása a kormánynak, amit mi is pozitívan fogadhattunk. De éppen tegnap kint volt Nagyszebenben a miniszterelnök a román-magyar kormányülésen, és egy hang, egy nyikkanás nem volt a magyarsággal kapcsolatban valóban fontos ügyekről. A kormányülés egy látszat, egy blöff volt. Itt egyébként bejelentette Gyurcsány Ferenc, hogy megnyitja a képzett román munkavállalók előtt a hazai piacot. Kicsit elkésett vele, már évek óta románok dolgoznak – nem Magyarországon - Olaszországban, Spanyolországban. Átsiklik fölöttünk az idő. Miért jönne ide képzett román szakember, aki Franciaországba is el tud menni?

Témánál maradva nem gondolja, hogy megosztja az erdélyi magyarságot, hogy a Fidesz és az MSZP két másik jelöltet támogat a brüsszeli választásokon?

Gyurcsány Ferenc Markóék mellett kampányol, a Fidesz meg Tőkés mellet, amit elfogadok, de nem tartok szerencsésnek. Tőkésnek jobbak az esélyei, neki csak 2.8%-ot kell elérnie, ez bőven benne van a magyar szavazómennyiségben. Az RMDSZ-nek viszont 5%-ot kell elérnie, a differencia jelentős. A magyar szavazók általában passzívabbak, mint a románok, ha nem helyhatósági ügyekről van szó. Szlovákiában 17% volt az első brüsszeli parlamenti választások részvételi aránya, nem vagyok biztos benne, hogy Romániában a részvétel nagyon meghaladja majd ezt a számot. Drukkolok Tőkés Lászlónak. Az viszont negatív, hogy a két magyar tábor nem tudott megállapodni. Tőkés László neve olyan a nyugat-európaiak előtt, mint Walesaé. Tőkés Lászlót nevét kihagyni az első romániai magyarok számára jelentős európai választásokból, több mint bűn, az hiba. Más kérdés, hogy miért mérgesedett el Tőkés és az RMDSZ között a viszony, de hát sem Frunda, sem az RMDSZ-listán második Sógor Csaba nem hoz senkit lázba. Vannak olyan emblematikus nevek, amik egy adott népcsoportnak a márkáját jelzik, Tőkésé ilyen.

Tőkés és az RMDSZ között a megegyezést nehezítette az autonómia kérdése is.

Ha megillet autonómia sokkal kisebb népcsoportot is, akkor egy másfélmilliósat miért nem? Van olyan ország, amelyik kisebb lélekszámmal teljes jogú tagja az uniónak.

Végül hadd kérdezzem meg, hogy ellenzékként mire törekszenek a ciklus hátralevő részében?

Folyamatosan szembesíteni a kormányt az ígéreteivel, folyamatosan felmutatni a klasszikus ellenzéki szerepet, amivel a választók megbíztak minket. S az ő bizalmuk nem csökkent, ha igazak a felmérések, igencsak a javunkat szolgálta ez a tevékenység. Beadjuk az indítványainkat a költségvetési- vagy az adótörvényhez, interpellálunk. Felszólítjuk Veres Jánost, hogy távozzon. Belőle már biztos nem lesz miniszterelnök, mert megroggyant a helyzete: tehát vannak azért olyan fejlemények, amik ellenzéki szemmel nézve eredménynek számítanak.

Ugorjunk három évet előre! Indul ön is 2010-ben?

Messze van még, és nemcsak rajtam múlik. Akkor már húsz éve leszek itt. De nem vagyok ezzel egyedül, Orbán is ennyit töltött el a pályán, és azért vagyunk még úgy harminc-negyvenen 1990 óta.

Engedjen meg egy személyes kérdést a végére: ön külön tudja választani a munkát és a szabadidőt? Jut elég idő a magánéletre?

Összefolyik a kettő. Vannak persze barátok, van társaságom. Reggelente uszodába járok, és nyaralni is el szoktunk menni, de a szabadidő nagyon egybefolyik a munkával. Lehet, hogy jobban szét kellene választani, de nem megy, látom ezt a képviselőtársaimon is, főleg azokon, akik még meg vannak terhelve egyéb tisztségekkel. Én főállású képviselő vagyok, ahogy ezt mostanság divatos mondani.