Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke felhívta a figyelmet, hogy idén március 24-én már panaszt tett a zsinat elnöksége Hegedűs Loránt megnyilvánulásai miatt az illetékes egyházmegyénél, amely csak a napokban közölte, hogy "a felelős döntéshez nem állt elegendő információ a rendelkezésére". A zsinat lelkészi elnöke ezért újabb panaszt nyújtott be az illetékes egyházmegyének Hegedűs Loránt október 23-i beszéde miatt.
Ennek kapcsán erősítették meg a református egyház zsinatának az antiszemitizmust elítélő, 1990-es határozatát. Az 1990. június 12-én elfogadott nyilatkozat emlékeztet arra, hogy a társadalom nagymértékben polarizálódik, és "a nyugtalanító közérzet sokszor teret enged az antiszemitizmusnak is", amelyet a leghatározottabban elítélnek. A zsinat kijelentette, hogy saját eszközével küzdeni kíván az antiszemitizmus ellen, és a társadalmi és vallási megbékélést szeretnék elérni teológiai állásfoglalásukkal és "minden más lehetséges módon is".
A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy "magyar népünk története és egyházunk sorsa különösen is közel hozza hozzánk zsidó testvéreinket, egyházunk elsőként tett javaslatot 1881-ben a zsidóság egyenjogú hitfelekezetté nyilvánítására". A zsinat 1990-ben rámutatott arra, hogy a Magyarországi Református Egyház "ma is önvizsgálattal áll meg Isten színe előtt", amikor emlékezik a hatmillió zsidó ember, köztük 600 ezer magyar zsidó meggyilkolására. A zsinat megerősített határozata idézte az 1946-os zsinati tanács állásfoglalását, amely kimondta, hogy "Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyar zsidóságtól".
A nyilatkozat hangsúlyozta, hogy csak úgy jöhet létre igazi párbeszéd, ha mindkét fél megőrzi saját identitását. A zsinat által megerősített dokumentum szövege ugyanakkor kiemeli, hogy nem lehet megkívánni a kereszténységtől, hogy ne vallja az Újszövetségen alapuló hitvallást, de nem kívánhatják a zsidóságtól sem, hogy hitelveit megtagadja.
Az okirat hozzátette, hogy mind a kereszténység, mind a zsidóság Isten népének kell tekintse nemcsak magát, hanem egymást is. Az 1990-es irat megerősítése felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bibliában egy adott helyzetben elhangzó - esetleg elítélő - passzust "nem szabad egyetemes és örök érvényű jelleggel manipulálni".
Ugyanez az irat kifejtette, hogy "testvéri szívvel állunk a hazánkban élő zsidóság mellett, és készek vagyunk őket bajaikban támogatni, és velük együttműködni". Ehhez kapcsolódón megjegyezték: "meggyőződésünk, hogy ezáltal Istenünk áldást fog adni népének, zsidóknak és keresztyéneknek egyaránt".
