"Fontos, érdekes, számos vonatkozásban megkerülhetetlen kiadványt ajánlhatok a múlt századi színháztörténet és tágabban a XX. század politika- és kultúrtörténete iránt érdeklődők figyelmébe" - mondta Standeisky Éva történész, egyetemi docens, az 1956-os Intézet főmunkatársa.
A Színháztörténeti tanulmányok, 1949-1989 alcímet viselő kötetben megtalálható, a levéltárakban fellelhető aktákra alapozott tanulmányok egymásnak felelgetnek, homályos pontokra világítanak rá, egyúttal leszámolnak az elbeszélt színháztörténet legendáival - olvasható a könyv bevezetőjében.
Standeisky Éva kiemelte, hogy a kötet tényekben gazdag, külalakja is a dokumentálás fontosságára utal (a borító kopott naplófüzetet imitál), s Hont Ferencnek, az OSZMI alapítójának a könyvben közölt, az 1945-os évről szóló naplóját reprodukálja.
Hozzátette: a naplót az írójáról készült pályakép vezeti be, majd más témák mellett az 1945 és 1956 közötti évek színházirányítási mechanizmusáról, az Egyetemi Színpad történetéről, az 1970-es és 1980-as évek színházi kezdeményezéseiről, az előadások sokrétű dokumentálásáról szólnak az írások.
Kiemelte, hogy a kötet "1956 jegyében" íródott. Tavaly, a forradalom 50. évfordulóján a Bajor Gizi Színészmúzeumban beszélgetést rendeztek, a kiadvány ennek szerkesztett változatával indul.
Standeisky Éva a bemutatón korunk előadásainak rögzítését, archiválását hiányolta, feltéve a kérdést, folyik-e ilyen munka az intézetben. Véleménye szerint arról, hogyan emlékeztünk az 1956-os forradalomra a 50. évfordulón, két színházi előadásból tudhatnának meg utódaink a legtöbbet: a Katona József Színházban bemutatott Kazamaták című előadásból és a kaposvári színház 5606 - Őrült lélek vert hadak című produkciójából.
A történész kitért arra, hogy a színház és a politika bonyolult, ellentmondásos kapcsolatát vizsgáló írások a kötetben kronológiai rendben követik egymást. Olyan kérdésekre keresik a választ, milyen következményekkel jártak az előadóművészetre a második világháború utáni viszonyok, a színházművészet mennyire volt kiszolgáltatva a pártállami diktatúra kulturális irányítóinak, a színházak új művészeti vezetői a rendszer kiszolgálói vagy inkább a szakma jó szándékú megszállottjai voltak-e.
Milyen eszközökkel politizált a színház, vagy éppen az apolitikus előadások jelezték a politika beszüremkedését a művészetek világába? - sorolta a kötetben felvetett kérdéseket.
Standeisky Éva kiemelte: totalitárius rendszerekben a művészet és a politika között állandó kapcsolat van, a színházi szereplők, ha akarnák, sem vonhatnák ki magukat a politikai-ideológiai befolyásolás hatása alól. A színházi világ egykori átformálásáról több írás is szól a kötetben.
A kiadványban Csiszár Mirella, Czékmány Anna, Korossy Zsuzsa, Lenkei Júlia, Molnár Klára, Nánay István, Székely György, és a kötetet szerkesztő Gajdó Tamás munkája olvasható.
