Gulyás József a beszélgetéssorozat címével indított: hogyan jutottunk el a kérdésig, hogy merre tovább SZDSZ? Tisztújítás után fél évvel ugyanis elég meghökkentő ez a kérdés. Azt jelzi, hogy az akkori stratégia már nem elég jó ma. A kérdés az, hogy mennyiben változott a helyzet, a válasz nem túl biztató: annyiban új, hogy rosszabb.
A nép szava
Az SZDSZ-en belüli hangulatot legfőképp a közvélemény-kutatások kedvezőtlen eredménye alakítja. Bár a legfrissebb mérések szerint a párt támogatottsága nem tér el az eddig megszokott átlagostól (3-4%), de tény, hogy nem egy erősödő párt képét mutatja az utóbbi időkben. Mégsem ez ad leginkább aggodalomra okot az adatokból, hanem a két nagy párt közötti óriási különbség, az, hogy az MSZP elérte népszerűségének mélypontját. Gulyás itt emlékeztetett Juhász Ferenc MSZP-s vezető politikus tavasszal adott interjújára, melyben még igyekezte kozmetikázni a népszerűségvesztést. Kérdésre válaszolva, hogy mikor kell újra gondolni az MSZP politikáját megjelölt egy kritikus számot, ami alá szerinte nem süllyedhet az MSZP népszerűsége. Mára ez megtörtént.
Szintén el kéne gondolkoznia a kormánypártoknak azon, hogy a Fidesz jelentősen megnőtt népszerűsége már nem csak a párt hagyományos támogatottságát tükrözi, hanem mutat egyfajta átrendeződést is. Megjelent pár százezer új olyan szavazó is a Fidesz-nél, aki korábban vélhetően MSZP választó volt. Az elmúlt szoros választásokat nézve ez komoly jelentősséggel bír.
Tovább rontják a helyzetet az egyes személyek népszerűségéről szóló adatok. Egyrészt általánosan igaz, hogy a politikai elit egyre népszerűtlenebb. Mindenki 50 százalékos támogatottság alatt van, a köztársasági elnök a legnépszerűbb 50 % ponttal. 40-45 százalék feletti eredményt pedig lényegében csak Fideszes vezető politikusok értek el, és a két kormánypárt vezető politikusai a lista sereghajtói.
Összegezve: az SZDSZ esetében nem lehet érdemi népszerűség vesztésről beszélni (bár nem kellemes az 1 százalékos címke, ami riválisok sulykolásának is köszönhetően lassan ráéghet a pártra), viszont együtt a koalíció helyzete kritikus.
Múltidézés
Értelemszerűen felmerül a kérdés, hogy hogyan jutottak idáig? Ennek felderítéséhez Gulyás József 2002-ig ment vissza az időben. Ekkor a kormányalakítással új lehetőséget kapott a koalíció, abban lehetett bízni, hogy tanultunk az 1994-98 közötti közös kormányzás hibáiból. Ezt a lehetőséget azonban rosszul használták fel, ráadásul az MSZP által kiválasztott Medgyessy miniszterelnökként pont ott okozott csalódást, ahol a legkevésbé várták tőle: költségvetési, gazdasági kérdésekben. Valóra váltotta az MSZP megalapozatlan választási ígéreteit, osztogató politikát folytatott.
Ennek ellenére 2004-re felélte népszerűségi tartalékait, az Európai Parlamenti választások elsöprő Fidesz győzelmet hoztak. A veszteség megrendítő erejű volt az MSZP-re nézve, SZDSZ oldalról viszont az elért 8 százalék az 1998 óta a legjobb teljesítményt jelentette. Ekkor jött a kormányfőváltás, ami az SZDSZ-ből indult ki, és korrigálási lehetőséget, a váltás ígéretét hordta magában. Az SZDSZ lépését sokan üdvözölték, míg a változástól, és Orbán Viktor visszatéréstől aggódó szavazók jajveszékeltek. Valószínűleg ez utóbbi és az MSZP-n belül megjelenő ijedtség hatott az SZDSZ-re is. Az eredmény: hátralépés, a miniszterelnök kiválasztásán túl lényegében szabad kezet kapott az MSZP a kormány összetételének, és programjának alakításához.
Gyurcsány színre lép
Az MSZP belső választása Gyurcsány Ferencre esett, ez nem is lett volna probléma, a miniszterelnök első fellépése kifejezetten biztató volt. Egy céltudatos és dinamikus ember képét adta, aki liberális szófordulatoktól és értékektől sem mentes mondanivalóval állt elő.
Az új kormányösszetétele túlzottan szürkére sikeredett, a kormányprogram pedig nem volt kellően markáns. Hiányzott belőle a határozott szembefordulás a korábbi túlosztogató politikával, valamint a reformok megalapozása. A kormányprogram üzenete pedig rendesen mellé lőtt a magyar valóságnak: „Lendületben az ország!”. Persze Gyurcsány dinamizálta a politikát, erőt adott a korábban elbizonytalanodott baloldalnak.