70 éve született Kardos Ferenc

Pedagóguscsaládba született a ma Szlovákiához tartozó Galántán. Villamosipari technikumi érettségi után, 1956-ban vették fel a Színház-és Filmművészeti Főiskola rendezői szakára, ahol Máriássy Félix tanítványa volt. Osztálytársai - Szabó István mellett - neki jósolták a legfényesebb karriert, de pályája baljós előjelekkel kezdődött. Ég és föld között című diplomarövidfilmje forgatásán az ejtőernyős ugrások szakértője későn nyitotta ki az ernyőjét, a földhöz csapódott és szörnyethalt.

Kardos egyik alapítója, majd évekig vezetőségi tagja volt a Balázs Béla Filmstúdiónak. A műhelyben együtt maradtak a régi osztálytársak, Kardos Ferenc, Rózsa János, Szabó István, segítve egymás munkáját. Kardos a rövidfilmek után 1965-ben készítette első mozifilmjét, a Gyermekbetegségeket, Rózsa Jánossal közösen. A sajátos hangvételével és ábrázolásmódjával feltűnést keltő filmet a korabeli kritika fanyalogva fogadta. A rendezők számára némi gyógyírt jelentett, hogy alkotásukat meghívták Cannes-ba, s ott dicséretet kapott. Kardos a nemzetközi elismerést 1967-ben az Ünnepnapok című filmjének köszönhette, amely generációs problémákkal foglalkozott.

Az 1969-ben készült Egy őrült éjszaka, a korabeli magyar valóság szatirikus kistükre, kiváltotta a kulturális élet vezetőinek rosszallását. A hétköznapi ember a mindenhol jelenlévő hatalommal szembeni kiszolgáltatottságát bemutató filmet néhány elutasító kritika után annak rendje és módja szerint elsüllyesztették. A Petőfi ,73 (1972) egyfajta forradalmi passiójáték a költő születésének 150. évfordulóján, a Hajdúk (1974) Bocskai korában játszódó kalandfilm.

Legnagyobb szabású vállalkozásának forgatókönyvét öccsével, Kardos Istvánnal együtt írta 1983-ban. A Mennyei seregek Zrínyi Miklós életének utolsó szakaszát, a nevezetes vadkan-epizódot dolgozza fel. A film sikertelensége nyilvánvalóan elkeserítette a rendezőt, mert ezután már csak két filmet forgatott, az Iskolakerülőket 1989-ben és nyolc évvel később A világ legkisebb alapítványát. Már-már végzetszerű, hogy utolsó filmjénél ismét közbeszólt a halál: a forgatás kezdete előtti napon halt meg a főszereplő, Perczel Zita, aki sok évtizedes emigráció után a nagy visszatérését tervezte. Kardos Ferenc váratlanul halt meg 1999. március 5-én Budapesten.
Filmek sora igazolja, hogy különböző műfajokban otthonosan mozgó, biztos formaérzékű rendező volt. Forgatókönyvíróként és producerként is sikeres volt, 1992-től ő igazgatta a Budapest Filmstúdiót. Művészi munkáját 1980-ban Balázs Béla-díjjal ismerték el, 1990-ben érdemes művészi címet kapott.