Pilsudski marsall 140 éves lenne

1892-ben megalakította a Lengyel Szocialista Párt litvániai szervezetét, szerkesztette a párt lapját, amely a lengyel függetlenség gondolatának propagálója volt. A radikális módszerektől sem visszariadó Pilsudskinak gyakran kellett illegalitásba vonulnia, bujkálnia. 1900-ban elfogták és elmegyógyintézetbe zárták, innen megszökött és Galíciába ment.

Lengyelország függetlenségének legfőbb akadályát nem a központi hatalmakban, hanem Oroszországban látta, s a nagy háborúra készülve szabályos katonai kiképzést nyújtó szervezeteket alapított. Az első világháborúban a tízezer fős lengyel légió a központi hatalmak oldalán, de önállóan vett részt.

A központi hatalmak 1916-ban deklarálták egy félig autonóm lengyel állam megalakulását, amelynek élére ideiglenes Államtanács került, Pilsudski hadügyminiszter és főparancsnok lett. Ő előrelátóan megtiltotta katonáinak, hogy esküt tegyenek a németeknek, ezért letartóztatták és börtönbe zárták.

1918. november 11-én, az első világháborút lezáró német fegyverszünet aláírásának napján a két nappal korábban szabadon engedett Pilsudki bevonult Varsóba. Két hét múlva az ideiglenes köztársasági elnöki címet is megszerezte, ezzel megkezdődött a lengyel állam újjáépítése. Ő képviselte Lengyelországot a versailles-i béketárgyalásokon, ahol meghúzták az északi, déli és nyugati határokat. A rendezetlen keleti határ miatt 1920-ban lengyel-szovjet háború kezdődött, amelynek során a szovjet offenzívát csak Varsó alatt sikerült megállítani. Az ellentámadásba átlendülő lengyelek elfoglalták Belorusszia és Ukrajna jelentős részét, amit az 1921-ben megkötött rigai béke szentesített.

Pilsudski a neki felajánlott államfői tisztséget visszautasította, a hadsereg vezetője maradt. 1923-tól a kormánnyal támadt ellentétei miatt háttérbe szorították és nyugdíjazták. 1926 májusában katonai puccsot hajtott végre. A következő kilenc évben diktátorként csökkentette a parlament és a szenátus hatalmát, növelte a köztársasági elnök és a kormány befolyását, alkotmánya a II. világháborúig érvényben maradt. Szanálási programjának köszönhetően gyors fejlődésnek indult az ipar és a mezőgazdaság, külpolitikai téren meg nem támadási szerződést írt alá mindkét hatalmas szomszédjával, Németországgal és a Szovjetunióval.

1935. május 12-én Varsóban halt meg, s a krakkói Wawelben temették el. Alakját már életében legendák övezték, de a kommunista Lengyelországban negatív képet festettek róla. A történettudományban megítélése ellentmondásos, a lengyel köztudat azonban nemzeti hősnek tekinti.