Scott Casale és munkatársai azért foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mert már korábbi tanulmányok is azt bizonyították, hogy az afroamerikai, vagy az alsóbb társadalmi-gazdasági réteghez tartozó állampolgárok ritkábban kerülnek szívkatéteres vizsgálatra vagy koszorúérműtétre, mint a módosabb, fehérbőrű betegek. A Duke University munkacsoportja most 16.985 beteg adatait értékelte, akiket heveny szívinfarktus miatt vittek kórházba.
A kutatók azt vizsgálták, hogy a koszorúér-őrzőszobába kerülő szívbetegeken milyen arányban végeztek koszorúér-tágítást bőrszínüktől vagy az anyagi helyzetüktől függően, illetve milyen kísérőbetegségben szenvedtek.
A nők, a cukorbetegek, a magas vérnyomásosak, a vesebetegek, vagy olyanok, akiknek a kórtörténetében már szerepelt szív- és érrendszeri katasztrófa ritkábban részesültek a drága koszorúér-tágító beavatkozásban. Ezt tapasztalták a fehérbőrű betegek és színesbőrű amerikaiak összehasonlításakor is.
Ha a betegek jövedelmi körülményeit is rétegezték, az ötödik, legalsó szinten elhelyezkedő polgárokon is ritkábban végeztek olyan gyógyító beavatkozást, amely akkor és ott egyébként indokolt lett volna. Még volt néhány szempont, amely a kórházi döntéseket a beteg szempontjából kedvezőtlenül befolyásolta: a profitorientált magánkórház vagy a magánbiztosítás hiánya.
Heveny infarktus esetén, amikor azonnal megtágították, kinyitották a szűkült vagy elzáródott koszorúereket, a kórházi halálozás csaknem harmadával volt alacsonyabb, mint akkor, ha a beteget nem a jelenleg legkorszerűbb kezelésben részesítették.
A Casale és munkatársai által a nagy tekintélyű szaklapban publikált vizsgálat azt bizonyítja, hogy a rossz ellátás a népességnek azt a részét érinti, amelyet egészségügyileg már hagyományosan is rosszabbul láttak el. Az Egyesült Államokban jelenleg 47 millióan élnek mindenféle egészségügyi biztosításban nélkül, és ezek száma az utóbbi években folyamatosan növekszik.
