A film egy román nőről szól, aki a hírhedt Ceausescu-diktatúra idején tiltott abortuszra kényszerül. Franciaországban már hónapok óta vetítik, s eddig több mint 300 ezren tekintették meg, míg Németországban néhány hete, mostanáig mintegy 10 ezer nézővel. A román kulturális kormányzat a közelmúltban bejelentette, hogy Mungiu filmjét Oscar-díjra javasolja.
Mungiu szerint filmjének külföldi sikere azzal magyarázható, hogy a fiatal román rendezői generáció - megfogalmazása szerint - rendkívül élő filmeket készít. A filmkészítők új generációjának semmi köze nincs a kommunizmushoz. Ez a generáció éppen ezért már nem bonyolult, metaforikus filmeket készít, hanem egyszerű történeteket mesél.
S hogy miért a Ceausescu-korszakról? Erre a kérdésre a keddi Der Tagesspiegelnek nyilatkozva Cristian Mungiu azt válaszolta, hogy filmje nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szól. 1989-ig - mint emlékeztetett - tiltott volt az abortusz Romániában. Miután engedélyezetté vált, 1990-ben csaknem 1 millió abortuszt hajtottak végre. S még ma is évente mintegy 150 ezret. Csupán azért, mert az emberek nem értik, hogy az abortusz nem "védekezési eszköz".
Mungiu nem neheztel amiatt, hogy a Vatikán "ocsmánynak" nevezte filmjét. Szerinte a Szentszék és ő ugyanarról a témáról, csak más szemszögből beszélnek. A Vatikán egyházi szemszögből, ő maga pedig művészi megközelítésből. S vannak, akik azt gondolják, hogy egy filmdráma csakis egyfajta szélsőséges beállítást tükrözhet. "Ezen kívül azt hiszem, a művészet eszközei inkább segítik az emberek képzését, mint egy prédikáció" - hangoztatta a román rendező.
Cristian Mungiu egyetértett azzal, hogy a román közönség a hosszú "absztinencia" után jobban érdeklődik a hollywoodi termékek, mint a hazai filmek iránt. Szavai szerint ez a helyzet általánosnak számít Európában. Mégis úgy vélte, hogy az emberek mind szívesebben fogadják azokat a történeteket is, amelyek róluk szólnak, s közel állnak hozzájuk. "Mi ezeknek az embereknek szeretnénk filmeket készíteni, még ha nincsenek is sokan" - jelentette ki.
Romániában alig van mozi, s azok állapota is katasztrofális. Ezzel kapcsolatban Mungiu úgy vélekedett: 1989 előtt sokan jártak moziba, mert nem volt más szórakozási lehetőség. Az állami televízió elviselhetetlen volt, s csak propagandaműsorokat sugárzott. Ma viszont egy mozijegy áráért az ember még a kábeltelevíziót is bevezettetheti otthonába. A rendszerváltás után egyfajta szórakozási "sokk" következett be. Minél több az ilyen lehetőség, annál kevesebben járnak moziba, és a helyzet a jövőt illetően szinte semmi jót nem ígér.
Cristian Mungiu egyébként elhamarkododottnak tartja, hogy Oscar-díjra jelölték. Szerinte az Oscar ugyan csodálatos kitüntetés, de csak azoknak, akik az amerikai filmszakma ízlésének megfelelően dolgoznak. Ebből fakadóan más stílusú filmek - köztük az övé - aligha számíthatnak arra, hogy egy "másik rendszer" legmagasabb elismerésében részesüljenek.
