Az 1998-ban megkezdett és megakasztott reformnak a fő célja a 6+6 rendszer bevezetésével pont az volt, hogy az alapkészségek oktatásának idejét megnöveljük, a problémamegoldó készség kialakítását megalapozzuk, az értelmetlen és fölösleges lexikális ismeretek mennyiségét az oktatásban csökkentsük, valamint, hogy az egyes tárgyak szigorú kronologikus rendszerben történő, kétszeri letanítását’ megszüntessük és a műveltségi területek szerinti oktatás lehetőségét bővítsük.

Bár a Fidesz 1998-ban a reformot megakasztotta, 2002-ben a liberális reformok újra elindultak. Megtörtént a NAT revíziója, és jelentős eredménynek tekinthető a kétszintű, a felsőoktatási felvételit kiváltó érettségi bevezetése. A felesleges adatmennyiség csökkentését szolgálta a 2005-ös tankönyv-jóváhagyási rendelet is. Most az a legfőbb feladat, hogy a magyar közoktatásban már szórványosan fellelhető, kompetencia-alapú oktatás mintáit minél szélesebb körben terjesszük el.

Ezért a Liberális Oktatási Kabinet az ÚMFT vonatkozó forrásait döntően a kompetencia-alapú oktatás fejlesztésére és az ehhez szükséges, az információs társadalom igényelte infrastruktúra megteremtésére kívánja fordítani. Miközben az alsó tagozatos diákjaink olvasás-szövegértésben megfelelően szerepelnek a nemzetközi teszteken, ha folytatjuk a reformot, akkor 5-6 év eredményeként a PISA-felméréseken elért eredményeink is jelentősen javulhatnak.

A legutóbbi PISA-felmérés különösen ráirányítja a figyelmet arra, hogy a magyar közoktatásban a természettudományos képzés is megújításra szorul. Miközben a nyugati országok jelentős részében átfogó természettudományi (science) ismereteket sajátítanak el a diákok, addig nálunk a korai és túlspecializált (fizika, kémia, biológia) szaktárgyi bontás, és a tárgyak egyre fokozódó tananyagbeli zsúfoltsága nem javítja a természettudományok elsajátításának eredményeit, nem erősíti a diákok motivációját. Döntő részüket inkább elkedvetleníti, kiöli kíváncsiságukat és természetes érdeklődésüket a természettudományok iránt.