2024. november 22. - Cecília

Tartson ön is munkabeszüntetést!

Érdekes hirdetésre figyeltem fel a minap a rádióban: „Tartson ön is munkabeszüntetést, töltsön el pár napot az XY Hotelben!” Úgy tűnik, napjaink sztrájkhulláma immár a humor és a reklámok világát is elérte. Az említett hirdetés sztrájkra való
2007. december 4. kedd 10:13 - Mohai Szilvia
Úgyis a világnapok világát éljük; miért ne lehetne a sztrájknak is olyan. Már ha még nincs neki, természetesen. Az emberek határtalan fantáziáját ismerve, ami késik, nem múlik. De amíg nincs, hagyatkozzunk a képzeletünkre, és utazzunk egyet a jövőbe.

Hideg téli napra ébredünk, kibotorkálunk a konyhába, és bekapcsoljuk a rádiót, hogy a kávé mellé egy kis muzsikát hallgassunk, és megtudjuk, mi zajlik épp a nagyvilágban. Azonban hiába tekergetjük ide-oda az állomáskereső gombot, mindenhol süket csend fogad. Hát persze, sztrájkolnak a rádiósok, jut eszünkbe - sebaj, majd útközben, munkába menet veszünk egy újságot.

Még mindig álmosan bemegyünk a gyerekszobába, hogy felébresszük a lurkót, aki közli, hogy ma nem megy oviba - persze, a sztrájk, megint elfelejtettük; de hogy már a gyerek is, az mégis csak hallatlan. Aztán rájövünk, hogy minek is menne oviba, amikor az óvónők sem dolgoznak. Miután jóízűen megreggeliztünk - szerencsére a kenyérpirító és a kávéfőző még nem sztrájkol, bár ki tudja, lehet, hogy holnapra kedvet kapnak ők is -, elindulunk a munkába. Vagyis indulnánk, de mivel a BKV, a Volán, a MÁV, a Malév, a MAHART és a NASA is sztrájkol, kénytelenek vagyunk autóba ülni, majd kiszállni belőle, miután ráeszméltünk, hogy kifogyott a benzin, a kút meg zárva.



Elindulunk gyalog. Igaz, hogy a munkahely tíz kilométerre van, de biztosan meg fogják érteni, hogy nem tehettünk másképp. Odaérünk az újságárushoz, és örülünk, hogy végre kielégíthetjük híréhségünk, aztán persze észrevesszük, hogy az sincs nyitva; miért is lenne. A sokadik sikertelenség után kissé dühösen fordulunk sarkon, megcsúszunk a jégen, és hanyatt esünk. Nem szórták fel a járdát sóval. Feltápászkodunk, és a közért felé vesszük az irányt, hogy beszerezzük a tízórait - úgyis legalább tíz óra lesz, mire beérünk dolgozni. A bolt persze zárva, most már igazán megszokhatnánk, hogy sztrájk van, minek is próbálkozunk.

Folytatjuk a gyaloglást, le az aluljáróba, ott legalább nem esik a hó. A zsebünkbe nyúlunk némi apróért, megpillantva egy koldust, de az felháborodva utasítja vissza a pénzt: ma ő sem dolgozik. Újra kint az utcán, elhaladunk egy bank előtt, amelyet épp kirabol egy tízéves forma fiú. Mellette áll két rendőr, csevegnek, esznek - vajon hol vették? -, ügyet sem vetve a bűncselekményre. Vajon ha itt most elkezdenénk gyilkolászni, akkor sem tennének semmit? - fordul meg a fejünkben, de aztán elvetjük az ötletet; nem vagyunk mi pszichopaták. Aki pedig hivatásos bérgyilkos, ma úgysem ölne semmi pénzért, így belenyugszunk, hogy ingyenkrimit nem fogunk látni.

Ekkor egy sereg rabruhás férfit pillantunk meg; kisétáltak a börtönből, hiszen az őrök…, épp felgyújtanak egy trafikot, és mivel a tűzoltók meg a rendőrök is…; szóval, elég nagy fejetlenség uralkodik. A verekedő, gyújtogató, gyilkolászó tömegben észrevesszük egy békés embertársunkat, aki szemetet szed. Már épp csodálkozni kezdenénk: hogy lehet, hogy ő nem sztrájkol; mikor eszünkbe ötlik, hogy biztosan munkanélküli, és ennél fogva ő ma a nemdolgozást függesztette fel.



A hó még mindig esik, és a gyaloglás is igen fárasztó, így behúzódunk egy kapu alá. Mellettünk áll valaki, biztosan ő is hasonlóan fáradt volt, azért tart pihenőt. Nehéz az élet, igaz? - sóhajtunk fel, és várjuk a reakciót. Semmi. Aztán leesik. Nem óhajt a létezés nehézségeiről csevegni - sztrájkoló filozófus. Unottan megyünk tovább, egyre kevésbé tűnik viccesnek ez a sztrájk. Nyolc óra gyaloglás után beérünk a munkahelyre, és két dologra leszünk figyelmesek: lejárt a munkaidőnk, mielőtt elkezdtük volna; és minek is mentünk be, mert az épület nincs nyitva, a portás sem dolgozik. Újabb nyolc óra haza, közben azon morfondírozunk, hogy már annyira utáljuk a sztrájkot - a másét -, hogy legközelebb fel sem kelünk, mi is munkabeszüntetünk, hiszen az csak együtt az igazi.

Ennyi a mese; és még mielőtt bárki megsértődne, hogy a sztrájk igenis fontos, és nemes célok érdekében végrehajtott cselekedet - nem arról van szó, hogy nem lenne az. Egyszerűen arról, hogy ha nem lehet közlekedni, az bosszantó. Másrészt pedig; ha állandóan sztrájkolunk, előbb-utóbb nem vesznek majd komolyan - ahogyan ez a farkast kiáltó fiúval vagy (ha aktuálisabbat akarunk) a tüntetőkkel is történt.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Gondolataink témában
Szívesen látná Orbán Viktort köztársasági elnökként?
Szó sem lehet róla
Jobb lenne, mint miniszterelnökként
Teljesen hidegen hagy
Csak, ha nincs más elfogadható jelölt
Igen, alkalmas a posztra
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását