Valló Péter rendezésében, három nő és három férfi énekli és játssza Galambos Attila dramaturg összeállítását. Mahó Andrea, Miller Lajos, Miller Zoltán, Nagy Sándor, Oroszlán Szonja és Sáfár Mónika neve jól cseng a zenés színpadi berkekben, remélhetőleg a siker garantált. Többek között elhangzik az Oscar-díjas filmdal, a Dick Tracyhez írt Előbb vagy utóbb kezdetű dal. Részletek hallhatók az Ingmar Bergman filmnovellájára írt musicalből, a Kis éji zenéből, a Companyból, az Irány az erdő!-ből, vagy az Orgyilkosokból.

Ami Magyarországon még viszonylag új jelenség, hogy a politika átvette a szórakoztató ipar szerepét, Amerikában már korábban megtörtént. A múlt század derekán a „sóbiznisz” jeles szerzői látták, hogy ha a politikusok ilyen remekül elszórakoztatják a népet, akkor ők elkezdhetnek komoly dolgokkal foglalkozni.

Stephen Sondheim, ha nem is az első, de az egyik legnagyobb volt a sorban. Darabjai istenkísértő vállalkozások, rendszerint szokatlan, zavarba ejtő témákat dolgoz fel. Hétköznapok egy korrupt kisvárosban, ahol épp a helyi elmegyógyintézetből kiszabadult ápoltak randalíroznak. Hajdani illúziók és a valóság összecsapása egy lebontásra ítélt revüszínházban. Egy félőrült borbély ámokfutása a dickensi Londonban, amerikai elnökök ellen elkövetett merényletek, és még sorolhatnám – mondta e szavakat Oroszlán Szonja a Művészetek Palotájában.



Az 1930-ban született amerikai Stephen Sondheim a világ egyik legismertebb zenés színházi szerzője, elsősorban persze az angolszász országokban. Pályáját szövegíróként kezdte még a West Side Story-ban. Leonard Bernstein műve azóta is mérföldkő a musicalek világában.

Idővel sorra születtek meg a saját szerzeményei. Úgy sikerült egyéni hangú zenét komponálnia a nem feltétlenül színpadra való történetekhez, hogy nem, vagy csak elvétve áldozott a tömegízlés oltárán. A siker ennek ellenére nem maradt el, a West End-en és a Broadway-n sorra születtek az elképesztő szériák majd a felújítások.

Hazánkban eddig mégsem talált egymásra a közönség, és Sondheim művészete. Az amerikai elnökök elleni merénylőkről szóló darabját (Assassins, magyar fordításban Orgyilkosok) a Rock Színház mutatta be, felemás sikerrel. Mára elkészült belőle a cd, de a darabot nem tudják játszani egyetlen színházban sem. A svéd arisztokraták szerelmi életéről szóló remekművet, a Little Night Music-ot a Madách Színház játszotta Egy nyári éj mosolya címmel. Hiába volt neves szereplő gárdája - Psota Irén, Dunai Tamás, Kiss Mari, Szerednyei Béla – az érdeklődés igen csak csekély volt az előadás iránt.

A legjelentősebb Sondheim-darab, a Sweeney Todd (magyar megfelelője: Nyakfelmetsző) két bemutatót is megélt. A Rock Színház és az Erkel Színház közös produkciója, valamint néhány évvel ezelőtt Kaposváron Ascher Tamás rendezett meg.

Van egy pár sor a Fütyülni bárki tud darabjában, ami Sondheim önvallomása, ha nem is a teljes életmű, de egy élet eszenciája. Szó szerinti fordításban így hangzik: „A nehéz, az könnyű. A természetes, túl nehéz. Talán te megmutathatnád, hogy nyissam meg magam, hogyan legyek szabad. Talán, ha fütyülnél, fütyülj egyet értem.”

Miller Zoltánt, az est egyik szereplőjét, a premier izgalmai előtt kérdeztem.

Mennyire ismerted, ezt megelőzően Sondheim műveit?

A Sweeney Todd darabot volt szerencsém többször is látni, amikor az Erkel Színházban ment, ezelőtt legalább 18 évvel, valamikor a 90-es évek elején. Ezen a bemutatón édesapám játszotta a címszerepet, Sweeney Todd-ot. Akkoriban pár próbán, sőt, ha jól emlékszem a bemutatón is ott voltam.

Ha már említetted apukádat. Az 56 csepp vérben játszottatok együtt, de gondolom ez most egészen más volt.

Igen, itt volt egy hosszabb próbafolyamat, amit együtt éltünk meg. A közös együttműködés ránk motiválóan hat, nem megy át görcsös megfelelési kényszerbe. Főleg a saját érzéseimről beszélek, hiszen ő már több mint 30 éve a pályán van. Ugyanolyan kemények vagyunk egymással, sőt még talán keményebbek is, mint más kollégával. Abban a pillanatban, mikor az ember felmegy a színpadra, akár próbán, akár előadás alkalmával, ezeket elfelejti. Utána persze konstatálja, legtöbbször örömmel, hogy az édesapjával lehetett egy színpadon, de ott ez elfelejtődik. Annyi minden másra is figyelnünk kell, hogy ez másodlagos dologgá válik.



Az est folyamán van egy közös duettetek is, ami nagyon illik hozzátok. Ezt ti választottátok, vagy Valló Péter, rendező?

Ez így lett kiosztva. Szerintem, onnantól kezdve, hogy mi lettünk felkérve erre, ez a dal mindenképp bekerült volna Sondheim művei közül. Így egyértelmű volt, hogy ha van egy ilyen apa-fia duett, akkor azt mi ketten énekeljük el.

És nem csak éneklitek, de elő is adjátok. A többi dalválasztásba volt valami beleszólásotok?

Nem. De úgy gondolom, jó érzékkel és megfelelő koncepció szerint lettek kiosztva a dalok.

Van kedvenced, ebből a több mint 20 dalból?

A nagy kedvencem talán pont ez a duett, a Mi történt a fórumon? című darabból. De van egy szextett, A Weekend in the Country, amit rajtam kívül szerintem senki nem szeret. Bár lehet, hogy a többiek is szeretik, én úgy vettem észre, hogy ez csak nekem tetszik. Fura egy ízlésem van. A szóló dalomat, a Fütyörészni könnyűt is nagyon szeretem, de most, hogy így beszélek róla, eszembe jutott a dal, amit Mahó Andival énekelek az Orgyilkosok darabból, és azt is.

Ezek szerint, szinte mindet.

Igen, lényegében az egészet.

Az egész darab alatt egy zongora van a segítségetekre, kíséret gyanánt. Mennyivel nehezebb munka így, mint egy nagyzenekaros kísérettel?

Sokkal nehezebb. Az érzelmeket jobban vissza kell fogni, pontosan amiatt, hogy a hang ne ugorjon el a zongora hangzásától. Van egy, két hely, ahol ez nem szükséges. Mikor egy zongora elkezd pianóban szólni sokkal bensőségesebb a hangulat.

Milyen fogadtatásra számítotok a közönség részéről?

Megmondom őszintén, nem tudom. Sondheim művészete nem túl közismert Magyarországon. Ő egy nehéz zeneszerző. Hihetetlen dallamvilág jellemzi, gyönyörű megfogalmazás, majd hirtelen jön egy pofánvágó akkord. Erre nincs jobb szó. A hozzá nem értők, vagy akik ezt a stílust nem kedvelik szerintem döbbentem fognak ülni a helyükön. Mi tesszük a dolgunkat ez egészen biztos, majd meglátjuk, hogy ez milyen értő fülekre talál.