A dánok miatt drága a fenyő

A hiány a dán termelés csökkenésének tudható be. Idén 9-10 millió tűlevelűt állítanak elő, amelyet 25 országba, főként Németországba, Nagy-Britanniába és Franciaországba exportálnak, összesen 1,3 milliárd dán korona (174 millió euró értékben).
Johan Scheel gróf, aki negyven alkalmazottjával egyetemben piros sipkát visel, egy 1200 hektáros uradalom, a Ryegaard Gods tulajdonosa, a nordmann fenyő egyik legjelentősebb termesztője. Gyermekeivel együtt dán látogatók - kicsinyek és felnőttek - százait fogadja, akik december eleje óta érkeznek saját maguk kiválasztani a karácsonyfának valót a Koppenhágától 50 kilométerre nyugatra fekvő, XII. századi uradalomba.

"Hiány van, kevés fenyő termett az idén" - állapítja meg a gróf, hozzátéve, hogy hosszú évtizedek óta idén először nem szállítanak külföldre egyetlen nordmann fenyőfát sem, holott a korábbi években az átlagos évi termés - tízezer fenyőfa - teljes mennyiségét külföldön értékesítette.
"Nem mindenki tud nordmannt termeszteni, aki akar" - teszi hozzá "szerényen" a mindenféle méretű smaragdzöld fák között sétálva, amelyek hetekig nem hullajtják le a tűleveleiket.
A magok messziről, a Kaukázusból érkeznek. A különbség az éghajlatnak és a dán mesterségbeli tudásnak köszönhető - fejtegeti. - Dániában nincsen sem túl meleg, sem túl hideg, ami ideális ennek a fafajtának, amellyel úgy bánnak, mint a hímes tojással.

A nordmann termesztése valóban sok munkát igényel, a hajtásokat is rendszeresen kell ellenőrizni, amíg a fa tízéves és eladható lesz. A fiatal fenyőkre árgus szemek vigyáznak, hiszen különböző gombák, gyomok, sőt a középső ágra letelepedő és így a fát elhajlító madarak is fenyegetik őket. Fejlődésüket megfelelő trágyázással segítik.

Az alapos ellenőrzés ellenére a fák húsz százaléka a kukákban végzi, mivel az elgörbült fák nem kellenek az igényes importőröknek.

Tekintettel a nordmannhiányra, a vásárlók, főként az európaiak nem haboznak saját maguk 10-15 százalékkal emelni a felvásárlási árakat.

Scheel gróf visszaemlékszik az 1998-2004-es válságra, amikor túltermelés volt Európában, főként Dániában. Ez árháborút váltott ki, ezt egész ágazat megsínylette.

"Kemény időszak volt, veszteségesen árusítottunk, darabját hatvan koronáért (nyolc euró - kétezer forint), márpedig a nordmann jövedelmezőségi küszöbe száz korona, és ez nem bor, amit legfeljebb tovább hagyunk érni a pincében. Érett korában kell levágni, sem előbb, sem később" - mondta a gróf.

"Az óvatosság kötelez" - azóta kevesebbet ültetett, s mivel tíz év kell a fenyőfa növéséhez, nem nehéz megérteni, hogy hiánycikk és drága lett a nordmann fenyő.

A vásárlók tömött sorokban érkeztek a hétvégén a birtokra, amelynek bejáratánál kivilágított óriásfenyő, karácsonyi díszeket árusító házikók és néhány, 500-600 koronás biofenyő áll.
"Ezek nem az enyémek. Próbálkoztam a biofenyővel is, de elkeserítő volt az eredmény. A fáknak csak a 30 százaléka volt eladásra alkalmas, kicsi volt az érdeklődés külföldön, és főleg senki nem akart ennyit áldozni rá" - mondta el Johan Scheel.