Döglött kedvencek

Minden évszakban, de nyáron különösen fontos, hogy az elhullott állat tetemének elszállíttatásáról mielőbb gondoskodjunk. A bomló fehérje nemcsak lassacskán elviselhetetlenségig fokozódó bűz okozója, hanem fertőződési veszélyeket is rejt (gondoljunk csak a döglegyekre, amelyek hamar megjelennek az őket csábító szagra), így közegészségügyi szempontból sem maradhatunk tétlenek. Kutyák esetében az elhullás tényét mindenképpen közöljük a kezelő állatorvossal, aki a nyilvántartásból kijelenti az elhullott egyedet. Ellenkező esetben tovább kapjuk a veszettségoltásra szóló behívókat, és esetleg meg is büntethetnek minket annak elmaradása miatt.

Amennyiben kertes házban lakunk, legcélszerűbb megfelelő helyen mélyen elásni a tetemet. Erre társasház esetén csak akkor van mód, ha a lakótársak mindegyike beleegyezik. A gödör legalább annyira mély legyen (egy-másfél méter a javasolt), hogy a sírt egy másik állat ne tudja kiásni. A sírra ültethetünk virágot, vagy kis fácskát, rózsatövet.

A lakótelepi lakásban előknek erre nincs módjuk, de ők is több megoldás közül választhatnak. A legtöbb esetben a Fővárosi Közterület Felügyelet munkatársai meghatározott összeg ellenében a tetemet elszállítják és ártalmatlanítják. Ekkor azonban tudomásul kell vennünk, hogy ha már elszállították a család elpusztult kedvencét, nincs mód arra, hogy visszakaphassuk,mert időközben meggondoltuk magunkat és úgy döntöttünk: mégis a család temeti el az állatot. A közegészségügyi szabályok szigorúak e téren, hiszen a tetem szállításakor fennállhat a környezet szennyezésének veszélye.

A másik megoldás a hamvasztás. Ennek a lényege, hogy a tetemet magas hőmérsékletű kemencében égetik el, majd csak a hamvakat kapjuk vissza egy urnában. A hamvasztásnak két módja létezik: az egyik esetben az állatot elszállítják, és csak az urnát kapjuk vissza, a másik esetben az égetőkemence mobil, tehát a helyszínre szállítják, és ott végzik el a hamvasztást. Így folyamatában végigkísérhetjük az egész szertartást és utána minden kétséget kizáróan az elpusztult kedvenc hamvait kapjuk vissza, véletlenül se másét.

A hamvasztáshoz kapcsolódóan további szolgáltatások és eszközök állnak rendelkezésre: ki lehet választani az urna típusát, színét és az egyéb kegytárgyakat, a feliratot stb. A lehetőségeknek csak a pénztárca és a kegyeleti igények szabnak határt. Az urnát otthon is őrizhetjük, de sírhelyet is készíttethetünk számára. Persze nem akkor leszünk jó gazdák, ha milliókat költünk síremlékekre, ugyanakkor az állatot életében éppen csak megtűrtük, hanem akkor, ha mindent megtettünk még életében azért, hogy a számára szükséges feltételeket és dolgokat előteremtsük, s így boldogan, kiegyensúlyozottan élhetett a családdal, amelyet nem ő választott.

Gyakorlati tanács: legyen róla legalább egy-két fénykép, vagy videofelvétel, hogy akkor is visszaidézhessük őt, amikor már nem lehet velünk. Bár ugyanolyan természetű állatunk biztosan nem lesz többé, mint amilyet elvesztettünk, ennek ellenére érdemes mielőbb egy másik, hasonló állatot befogadnunk. Ez a lelkünknek is jót tesz, mindamellett az új kis jövevénnyel való törődés eltereli a gondolatainkat a halálról. Ettől még nem felejtjük el, és nem „csaljuk meg” elment kis barátunkat.