Tegyünk egy alapvetést. A világ, ország, város, kerület, ház, család rosszul működik. Változtatni kellene! Legyen jobb a világ, ország, város, kerület, lakóközösség, magánélet! Fogalmazzuk meg a vágyainkat!

Merjünk nagyot álmodni!

Például üdvözölném, ha nem csupán a pálinka védőszentjének, Szent Miklósnak a napján fogadnák ingyen itókával a határátlépőket, hanem a többi 364 (szökőévben + 1) napon is. Ha kísérőnek még egy doboz sört is ajándékoznának a snapsz mellé valamennyi határon, akkor lennék igazán boldog.

Tovább megyek. Minden egyes településhatáron itókával és harapnivalóval kellene fogadni a vendéget, de még az átutazót is, biztosan megnőne a vendégéjszakák száma a településeken. Valósággal szétrajzana az ország lakossága, mindenki másutt akarna az italához jutni ingyér, viszont akkor senki sem lenne otthon.

Persze, lehet, hogy egy ilyesfajta lakosságcsere nem tenne rosszat az országnak. A rózsadombiak Szabolcsba mennének pálinkázni, az ózdiak Pasaréten nyakalnák a grátisz folyadékot. Plusz szolgáltatásként bevezetném, hogy a rendőrök színes léggömbökkel, bábjátékkal és szalonzenével fogadják az érkezőket, kívánságra pedig külön szexuális szolgáltatásokkal is kedveskednének a rend őrei, díjmentesen.

Legyen hát kolbászból a kerítés, ne kelljen fizetni a tömegközlekedésért, az orvosi ellátásért, az élethosszig tartó tanulmányokért, tegyük ingyenessé a lakáshoz és az alapvető élelmiszerekhez való hozzájutást, és politikusaink minden második vasárnapon látványos esztrádműsorral szórakoztassák a népet a Parlament előtt. Kivéve a kereszténydemokratákat, akik a jelzett napon istenükkel bíbelődhetnek; így ők a köztes szombatokon vidítanák az egybegyűlteket vidám vigíliával ugyanott.

Éljenek és virágozzanak a magyar-cigány, a magyar-zsidó, a magyar-buzi, a magyar-busman kapcsolatok, köszöntsük fel névnapjukon hajléktalan honfitársainkat, javasoljuk az ENSZ-nek, hogy tegye az elmebetegek világnapjává április elsejét! Sőt, legyen ünnepnap valamennyi, hiszen minden túlélt nap maga az ünnep.

Csak természetes, hogy az orvos kétnaponta házhoz jön, és hogylétünk felől érdeklődik, ha szükséges, fogat fúr és vakbelet műt a reggeli zuhany és kávé között, majd félszegen átnyújt két repülőjegyet Havannába, hogy lelki terheinket letehessük Castro országának homokos tengerpartján.

Mi maradt ki? Talán utasítani kellene a topmodelleket, hogy ráérő idejükben keressék fel a hatvan feletti kishivatalnokokat és bérszámfejtőket egy varázslatos éjszakai hancúrozás biztosítékaként, hogy említettek másnap erős honfiúi és honleányi öntudattal vethessék magukat a munkába, ha egyáltalán?

Mert egy ilyen világban dolgozni csak öntudatosan lehet, okosan és szépen, ahogy a csillag megy az égen. Az öntudatot pedig alanyi jogon osztogatják majd az aluljárókban a mindenkori polgári kormány önkéntesei, akik szintén öntudatosak, és sziklaszilárdan hisznek abban, hogy a magyarság alapvetően jó és kiváló egyedek halmaza, mindössze némi rásegítés szükségeltetik eme tengernyi jó felszínre hozásához.

Világ- és országmegváltókkal Dunát lehet. Harsogjuk velük, hogy: Igazságos közteherviselést! Ingyenes oktatást és egészségügyet! Méltányos igazságszolgáltatást! Szólásszabadságot! Tiszta közéletet! Közbiztonságot! Balesetmentes közlekedést! A családi fészek melegét mindenkinek! Bort, búzát, békességet! Egyszóval: rendet!

Merjünk nagyot!

Jön majd a budapesti olimpia, a fociebé, vébé, vébéhegyek. Expo és világkongresszusok tömkelege. Jézust, Buddhát és Mohamedet hivatalosan is magyarrá nyilvánítják, és a Világ alaptörvényébe foglalják, hogy az emberiséget igenis magyar anya szülte. Valami Mária. Magyar név, nem?

Egy fillérbe sem kerül. Elég erősen hinni, imádkozni és szárazon tartani a puskaport.

(Ki viszi le a hasmenéses kutyát éjjel kettőkor? Ki csinál szódát? Mi a fasz van?)