Az emlékére rendezett tárlat megnyitóján Kovalik Balázs, az operaház művészeti vezetője Makai Péter legutolsó munkáját idézte fel.
Mint mondta, 1991-ben a Nemzeti Színház stúdiójának növendékeként került egy "parányi" szerepre az Operába. Akkor még nem tudta, nem tudhatta, ki az, aki a díszleteket, terveinek megvalósulását vizsgálja - osztotta meg Makai Péterhez fűződő egyetlen személyes emlékét a jelenlévőkkel Kovalik Balázs, aki ezt követően Békés András, a MÁO volt főrendezőjének emlékezését olvasta föl.
Vannak művészek, akik körül sok a "zaj", de a hírverés és a teljesítmény néha alig van arányban. Makai olyan művész volt, akihez nem ért el a lárma, tőle nem volt remélhető a bulvár számára értékes sztori - írta Békés András, aki több közös munkájuk közül három eltérő karakterű operát idézett föl: Ha:ndel Rodelindját, Janácek Jenufáját és Offenbach Kékszakállját.
Lengyel György rendező Makai Péterre emlékezve elmondta, hogy még főiskolás korukban kötöttek barátságot. Reneszánsz tehetségű, költői alkatú kollégájához gyakran járt be, amikor ügyeletet adott az operaház előadásain, ekkor mint egy szabadegyetemen teljesedtek ki ismeretei a műfajról - fűzte hozzá.
Makai Péter Hódmezővásárhelyen született 1932-ben. A Színház és Filmművészeti Főiskola után előbb az operaház szerződtette segédrendezőnek, majd 1959-1960 között a Nemzeti Színházban dolgozott, mindkét intézménynél tervezőként is. Ezt követően három évet a Szegedi Nemzeti Színháznál töltött. Főleg zene- és táncdrámák rendezésében és tervezésében tűnt ki. 1964-től haláláig az operaház díszlet- és jelmeztervezője, 1989-től vezető tervezője volt. 1978-tól a Képzőművészeti Főiskola szcenikai szakán tanított.
Gyakran tervezett más fővárosi és vidéki színházaknak is. A drámai tér kifejező erejű felépítése és hajlékonysága, a modern szcenográfiai stílusok továbbfejlesztése jellemezte. 1975-ben Erkel-díjat, 1989-ben érdemes művész kitüntetést kapott. Csaknem félszáz produkció fűződik a nevéhez, például Orff Az okos lány című művéből készült előadás, Verdi Falstaffja, Berg Luluja, Stravinsky A léhaság útja című műve.
Keresztury Dezső azt írta róla a hatvanas években: "ő ma az egyetlen, aki a színpadi produkció mindhárom alkotó mozzanatát egy kézben egyesíti" - vagyis a díszlet- és jelmeztervezést valamint a rendezést.