Az emléktábla leleplezése előtt Kodály Zoltán egykori tanítványa,
Szőnyi Erzsébet Kossuth-díjas zeneszerző, karvezető, zenepedagógus idézte föl a mester alakját. Mint elmondta, az Áldás utcai házban számos korszakos jelentőségű, műfaját megújító kompozíció készült, egyebek között a Berzsenyi-dalok sorozata, a szóló gordonka szonáta, a zongora-csellószonáta és nem utolsó sorban a Psalmus Hungaricus.
A budai házból indult Kodály a Nyitra megyei, majd Bartókkal a székelyföldi népdalgyűjtő utakra, és ők ketten ebben a II. kerületi épületben alkották meg az egyetemes népdalgyűjtemény tervét, amelyet a Kisfaludy Társasághoz nyújtottak be. A népdalgyűjteményben saját gyűjtésükre támaszkodva, a népdal fogalmát tudományos eszközökkel tisztázva, új elvek alapján kívánták létrehozni a magyar népzene összkiadását.
Szőnyi Erzsébet kiemelte: a Kodály Zoltán születésének 125. és halának 40. évfordulója alkalmából tartott jubileumi év a vártnál is nagyobb mértékben megmozgatta az országot.
Az emléktáblát civil kezdeményezésre készíttette a II. kerületi önkormányzat. Az avatáson Láng Zsolt polgármester Kodálynak azt a gondolatát idézte, amely szerint az ének szebbé teszi az életet, az éneklő ember pedig másokét is. Emlékeztetett arra, hogy idén a kerület posztumusz díszpolgári címet ítélt oda Kodály Zoltánnak.
A polgármester szerint ma sok szó esik nemzeti jövedelemről, uniós kérdésekről, a gazdasági nehézségekről, amelyek mind fontosak.
Hangsúlyozta ugyanakkor: szeretné, ha mostani alkalom legalább néhány percnyi időt teremtene arra, hogy megállapítsuk, ha a kultúránkat, a hagyományainkat nem tudjuk tisztelni és ápolni, akkor soha nem lesz rendben sem a gazdaság, sem az európai unióbeli lét, sem a magyarságtudat.
