A magyar egészségügyet újra nemzeti alapokra kell helyezni, egységes nemzeti kockázaton alapuló biztosítási rendszert kell kiépíteni!
Az E alapot népegészségügyi céloknak kell alárendelni!
Kampányfogások helyett valós problémákra kell koncentrálni!
Nemzeti egységes egészségbiztosítási pénztárt kell létrehozni, amelyet az állam, az Országgyűlés és a szakmai érdekképviseletek fennhatósága alá kell helyezni!
Meg kell szüntetni a források és eszközök nélküli Regionális Egészségügyi Tanácsokat!
Létre kell hozni egy Nemzeti Önkormányzati Alapot, amely forrással látná el az önkormányzati kórházakat!
Át kell alakítani a finanszírozási rendszert!
A volumen korláton alapuló, a gyógyítási szükségletet figyelmen kívül hagyó finanszírozást el kell törölni. Helyette a területi egyenetlenséget, az egyes kórházak, és ellátási körzetük adottságait figyelembe vevő finanszírozási rendszert kell kialakítani!
A kórházak rangsorolásánál az ellátási körzetüket az ország tényleges viszonyaihoz, népegészségügyi állapotához kell igazítani.
A súlyponti kórházakat nem politikai és üzleti alapon, hanem a morbiditási és mortalitási mutatók elemzése után kell kialakítani, és középtávon véglegesíteni! A szociálisan leszakadók gyógyítására nemzeti egészségügyi kockázati alapot kell létrehozni, és ténylegesen működtetni!
A történelmi egyházak évezredek alatt sokat tettek a test és lélek ápolásáért. A vallásos hitben megfogalmazott jogelvek a XX. század szociális és társadalombiztosítási rendszereinek kialakításakor tartópillérekként kerültek átemelésre. Szükségessé vált az "Egyházközi Egészségpolitikai Kabinet" megalakítása, amely célul tűzi ki, hogy a történelmi egyházak bevonásával adjon szakmai segítséget a nemzetnek az egészségügyi kérdéseket illetően.