Hogyan látja a koalíció helyzetét?

Benne van a pakliban, hogy bármikor borulhat a koalícó, mert vannak nyilvánvaló ellentétek a két párt koncepciójában, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy gúzsba vannak kötve, és nem szabadulhatnak egymástól. Rettenetesen félnek attól, hogy kikerül a kezükből a hatalom, ezért például szerintem december 17-én el fogják fogadni az egészségügyi törvényt.

Lát-e esélyt arra, hogy a reformintézkedések hatására 2010 környékére a kormánypártok megfordítsák jelenlegi népszerűségi pozíciójukat?

Igazából egy nagy reform látszik, az az egészségügy. Viszont az egészségügy, mint állatorvosi ló, végtelenül megosztja, kiábrándulttá, kétségbeesetté teszi az embereket, a szociális elégedetlenség egyre fokozódik, ezért nem tudom elképzelni, hogy a kormánypártok 2010-re visszavegyék a Fidesztől a vezetést.



Azt mondja, hogy az egészségügy végtelenül megosztja az embereket. Viszont például a Liga Szakszervezetek által, a reform ellen szervezett demonstráción alig 10 ezren vettek részt, míg a nálunk ötször nagyobb népességű Olaszországban az elmúlt hetek megmozdulásai során 700 ezren tüntettek (70-szer annyian, mint nálunk!).

Ennek az országnak van egy olyan politikai, kulturális hagyománya, ami a Kádár-korszakból, és még sok évtizeddel korábbról jön. Erre egy nagyfokú passzivitás, politikától való távolságtartás jellemző. Lassan meg kellene tanulni, hogyan kell működtetni egy demokráciát. Meg lehet változtatni egy politikai kultúrát, de ahhoz kell tíz-húsz-harminc év. Erre hozható fel példaként Németország, ahol a nácizmust követő néhány évtized alatt a következetesen működő politikai elit kialakította az emberekben is a demokratikus gondolkodást. A mindenkori politikai elit tehát konszenzusokkal, jó vitákkal és együttműködésekkel, ellentétekkel, de nem ellenségeskedéssel, egymás figyelembevételével elő tud segíteni társadalmi változásokat. Erre azonban a mai magyar politikai elit nem alkalmas.

Ez az ellenzékre és a kormánypártokra egyformán vonatkozik, nem?

Nem egyforma mértékben, de tény: mindkét fél azt mondja, hogy a másik nagyon káros az országra nézve, ezért kiszorítandó. Abba nem akarok belemenni, kinek van igaza, kinek nincs, erről persze van véleményem, amit rólam lehet is tudni, de azt gondolom, hogy a politikába 17 évvel ezelőtt bekerült egy elit, ami azóta tulajdonképpen változatlan.

Nagyon sokan kritizálják a mai magyar politikát, de eddig senki nem tudott felmutatni más alternatívát. Ön, mint egyetemi oktató lát olyan fiatal generációt, akik hosszútávon felválthatják a mai elitet?

Azt látni kell, hogy az egész világ alternatívahiánnyal küzd. A gazdasági válságok, a társadalmi esélyegyenlőtlenségek, a környezeti katasztrófák mind olyan kihívást jelentenek, amikkel nem nagyon tudnak mit kezdeni a mai politikusok. Az, hogy a fiatalok mire lehetnek képesek, egy nehéz kérdés. Azt látom többségük esetében, hogy mivel nem élték meg a rendszerváltástól kezdődő korszakot, a belső, személyközi viszonyokat, összefüggéseket, ennek a magyar politikai nyomorúságnak a mozgatórugóit nem értik meg. Ezért egyéni kiutakat keresnek, a maguk területén kívánnak boldogulni, kapcsolatokat építenek, elmennek külföldre, vagy éppen hedonista életmódot folytatnak, és nem igazán látják azt, mi van a mögött, amit mondjuk Szekeres Imre, Kövér László, vagy éppen Veres János mond. Nem tudnak igazságot tenni, ezért nem kérnek ebből az egészből.

Talán az is probléma, hogy egy nagyon zárt elitet alkotnak a magyar politikusok, és nem igazán engedik maguk közé a fiatal tehetségeket, így pedig nincs lehetőség vérfrissítésre.

Egyetértek ezzel, valóban egy zárt rendszert alkotnak politikusaink, és ezt az elitet valamilyen módon fel kéne bomlasztani.

Erre a zártságra példaként hozhatjuk szerintem a Fideszt, hiszen, amíg mondjuk az MSZP három különböző miniszterelnök-jelölttel háromszor választásokat tudott nyerni, addig a Fidesz nem tud vagy nem akar megújulni. Orbán Viktor személye miatt kívülről nézve vízfejűvé vált a párt, mintha ő lenne az emblémában szereplő narancs, akit nem lehet onnan elmozdítani, pedig hát vannak rajta kívül más, népszerű politikusok is a pártban.

Orbán Viktor akkora tekintélyre tett szert a jobboldalon, hogy nélküle tulajdonképpen nincs Fidesz.

Azért ez elég nagy hiba, hogy egy ekkora pártot egyetlen ember tart össze, nem?

Lehet hiba, de lehet erény is. Azért láttunk már ilyenre példát Nyugat Európában is, elég ha mondjuk a német Helmut Kohlra, a francia Mitterrandra vagy a spanyol Gonzalezre gondolunk, akik egy emberként, hosszú évekig sikeresen irányították pártjukat.

Az a kérdés, hogy vajon Orbán Viktor sikeres-e?

Igen ez valóban kérdés, mint ahogy az is: lehet-e vele választásokat nyerni, vagy sem. Ezt a pártnak kell eldönteni, kívülről ebbe nehéz beleszólni, de a jobboldali választók jelentős része, még mindig Orbán Viktorral képzeli el a jövőt.

Ez tény, de aki Orbán miatt szavaz a Fideszre, az akkor sem szavazna az MSZP-re, ha mondjuk a népszerűségi listákon Orbánnál sokkal jobban álló Kósa Lajos vezetné a pártot.

Kérdés, hogy Kósa mennyire tekinthető valós alternatívának, mert egyszer megpendítette a nagykoalíció lehetőségét is, márpedig jelen helyzetben egy nagykoalíció tragikus megoldás lenne. Az ellentéteket egy összeborulással csak elkenni lehet, feloldani nem. Egy nagykoalíció révén ugyanis kialakulna egy olyan elit, amely a mostaninál is jobban, mindent lemutyizna.

Miért van olyan elitünk, amilyen? Egy nézet szerint a demokráciákban minden nép olyan vezetést érdemel, amilyet választ magának.

A választóknak mindig nehéz a helyzete, mert ki vannak szolgáltatva az információknak, a médiának, a politikusok szövegeinek. Ráadásul a magyar választók sokkal megvezethetőbbek, mint a nyugati demokráciákban, és ez nem jó. Mindez egyébként visszavezethető a rendszerváltásig, ami tulajdonképpen egy semmi, egy nulla volt, az volt a legnagyobb eseménye, hogy az emberek március 15-én elmentek Bécsbe az anyósukkal egy Gorenje hűtőért, az egész nem volt más, mint egy Gorenje-forradalom. Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy azért ma már a magyar választókkal sem lehet mindent lenyeletni, mert az öszödi beszéd után azért elég komoly tüntetések zajlottak, de leverték, kurva keményen leverték, már elnézést a szóért.

Gyurcsány Ferenc pozícióját hogyan látja?

Gyurcsány Ferenc zsebre vágta pártját anyagilag, kapcsolatokban, függőségi viszonyokban, ezért őt egyelőre nem tudják leváltani. Nem látok olyan alternatívát, aki döntő helyzetekben ellentmondana neki. Még Szili Katalinról is az a véleményem, hogy kiélezett szituációkban mindig úgy szavaz, ahogy elvárják tőle. Érdekes személyiség, de nem olyan markáns alternatíva, mint azt sokan gondolnák. Ha azonban a népszavazás elsöprő sikert hoz a Fidesz számára, akkor valamelyest megrendülhet Gyurcsány szerepe, és ha a 2009-es Európai Parlament-i választásokon is lebőgnek a szocialisták, akkor bekövetkezhet a menesztése. De csak akkor, ha a szocialistáknak még működik az életösztöne.

Azért Gyurcsánynak sem sikerül mindig keresztülvinnie akaratát a pártján, elég, ha az összeférhetetlenségi javaslatára gondolunk, amelyről úgy tűnik, hogy lekerült a napirendről.

Egy dolgot nem tud keresztülvinni: amikor párt- és képviselőtársai szigorú anyagi és egzisztenciális érdekekeit sérti, nos abban az esetben bármikor veszélybe kerülhet. Egyébként minden mást le tud nyomni a szocik torkán, mert sokkal nagyobb mértékben uralja pártját, mint talán gondolnánk.

A Fidesz népszavazási kezdeményezéseinek sikere vagy sikertelensége csak Gyurcsány helyzetét befolyásolhatja, vagy Orbánét is?

Ha nem zárul olyan eredménnyel a népszavazás, mint ahogy a Fidesz eltervezi, akkor Orbán pozíciója megroggyan, mert ez már nem az első kudarca lenne. Ha így történik, akkor el tudom képzelni, hogy lemond, vagy esetleg kitalálnak neki valamilyen tiszteletbeli pozíciót.

Mi a véleménye a magyar szélsőjobboldalról? A Magyar Gárda hétvégi felvonulása árulkodik növekvő szélsőséges veszélyről?

A magyar emberek döntő többségét nem lehet rávenni arra, hogy szélsőséges eszmék mellé álljanak. Az efféle kezdeményezéseknek soha nem lesz igazi tömegbázisa. A Magyar Gárdáról azt gondolom, hogy egy törvényesen bejegyzett egyesület, amely ez idáig azokon a kereteken belül maradt, amit meg is hirdetett. A most elővett cigánytéma kapcsán érzem először azt, hogy valóban vitathatók a Jobbik cselekedetei, de az elhamarkodott riogatást fölöslegesnek tartom. A közvéleményben van annyi erő, hogy a szélsőséges elemeket ki tudja szűrni.

Ön vállalna politikai szerepet ha felkérnék rá?

Nem. Szeretnék megmaradni elemzőként, és továbbra is a vállalt értékeimhez hűen elkötelezve elemezni, mert szerintem nincs társadalomtudományi elemzés bizonyos értéktartalom nélkül. Ez nem baj, mert ettől lesz emberi a dolog, csak az a fontos, hogy az értéktartalom ne menjen az objektivitás rovására.

Van kiút a mai magyar politikai patthelyzetből?

Ennek az országnak egy nagy sikerélmény kellene, morális feltámadás. Most már fel se kapjuk a fejünket egy-egy korrupción, Kulcsár-ügyön, olajügyeken. Azt mondjuk, hogy úgyse tudunk mit csinálni. És a korrupció persze mindkét oldalra jellemző, én nem akarom azt mondani, hogy csak a kommunisták, vagy a szocialisták lopnak és rabolnak, de ezt meg kellene állítani. Kóka János és Kovács Árpád az ÁSZ elnöke megállapította, hogy minimum évi 250 milliárd folyik el a korrupciós csatornákon. Lehet, hogy ha ezeket a pénzeket sikerülne megtartani, akkor nem lenne szükség több biztosítóra vagy iskolabezárásra. Önre utalok: van egy zárt kör, amelyik nem engedi, hogy bármit is láthassunk viselt dolgairól, de a pártfinanszírozás átalakítására, a Parlament létszámának csökkentésére képtelen, mert a politikusok beleragadtak a pártlogikába, és csak egymásra figyelnek, az állampolgárok érdekei háttérbe szorulnak. Mindezen kívülről, egy megerősödő civil mozgalom segítségével lehetne változtatni.