A demonstráció eleve pechesen indult, havazás miatt sokan késve érkeztek, nem is kezdtek pontban 11 órakor. Az időjárás nem kímélte az érdeklődőket: jeges fogadtatásban részesült mindenki. Ezt ellensúlyozhatta, hogy a metróállomástól folyamatosan kedves fiatalok buzdítanak minket a TBmentők transzparensének átvételére. Azonban nem kívántunk élő hirdetőtáblák lenni, ők viszont nem haragudtak.

A szónokok egytől egyig követelték, hogy a havazás induljon újra és legyen legalább húsz fok. De az is lehet, hogy arról beszéltek, hogy a Parlament hétfőn ne fogadja el az egészségügyi pénztárakról szóló törvénytervezetet. Vagy ha megszavazzák, akkor vonják vissza. Különben jön a sztrájk határozatlan ideig és az útlezárások. A rendezvényen „vendégszereplő” gazdák megígérték. A közönség soraiban először Gonda László fedeztük fel, majd később a nézők közt kóválygó Tomcat-et is megpillantottuk. Külön hab volt a tortán annak a két hölgynek a látványa, akiket a melegfelvonulás leglelkesebb tojásdobálóiként ismerhetett meg a magyar közönség. Meg két decens demonstráló, akiknek a kabátjuk évekkel ezelőtt még az erdőben vagy valahol az sarkvidéken rohangászhatott.



Egészségügyi Deform Stop (egy transzparens)

Gaskó István (a Liga Szakszervezetek vezetője, ha valaki olyan szerencsés, hogy ezt ne tudná) harcot és sztrájkot ígért a nemzetnek. A Magyar Orvosi Kamara elnöke előre is számonkérő hangnemet ütött meg, minden ellenük szavazó képviselőre nézve. Vagy ellenünk szavazó? Nem is tudom. Óriási meglepetést okozott, hogy a Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke (Jakab István) elnök bejelentette, hogy hétfőtől útlezárásokkal tiltakoznak.

A hideg és a sok újdonságot nem tartogató beszédek elkókasztottak minket, apropó, miért volt nagyobb füttyszó Lendvai Ildikó neve után, mint amekkorát Kóka János váltott ki? Mindegy, tettünk egy kisebb kerülőt a Kossuth tér felé, ahol ment a karácsony előtti móka-kacagás és meleg italt is lehetett vásárolni. Már visszafelé tartva a demonstrációra az egyik mellékutcában szembejött velünk Pokorni Zoltán is, bár lehet, hogy nem a demonstráción járt, csak épp erre volt dolga véletlenül.

Második nekifutásra megtaláltam a tüntetők között a leghitelesebb arcot is. Süsü az, nemzetszínű lobogóval a nyakában, és mindez egy hölgy kezében. Megdöbbentő: még a híres egyfejű sárkány is a reform ellen lenne?

Már csak Cser Ágnes (Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke) beszéde várt minket a helyszínen. Talán ez volt a legjobb beszéd a mai napon. Rámutatott, hogy az előzetes szakmai egyeztetések hiánya a törvénytervezet gyengéje. Végül Petőfi idézetekkel tüzelte az egybegyűlteket. Majd elhangzott a Himnusz és megkértek minket a békés távozásra.



Mit kért a nép?

De miről is volt szó? Az egészségügyi reform ellen jöttek el ma ide az emberek. Látszott a sok ötven év körüli ember arcán, hogy szakértők a kérdésben, és egytől-egyig rendelkeznek más, használhatóbb koncepcióval a témával kapcsolatban. Persze velem sem lehet madarat fogatni, ha a december 17-én elfogadásra váró törvénytervezetre gondolok, sőt nem nevezném magam a témában kompetensnek sem.

Az egészségügy átalakításánál az évek óta kialakult végletekben gondolkozó és megszólaló modell állt be a közvéleménybe. Az egyik oldalról az erőltetett sikerpropaganda, ami szerint minden nagyon jó lesz, a másik oldalról meg a teljes elutasítás: használhatatlan, embertelen, nem szabad megszavazni.

Nem találjuk fel a spanyolviaszt azzal, hogy a valóság valahol e között a két véglet között helyezkedik el. A tüntetésen a szervezők becslése szerint is csak ötezren vettek részt. Gondoljunk csak bele, okot szolgáltathat egy ekkora tüntetés ez az évek óta várt törvénytervezet visszavonására? Persze ez nem számok kérdése, az viszont igaz, hogy a reform ügyében a nagyobbik kormánypárt frakciója sem állt fel egységesen. Mondjuk az előzetes nyilatkozatok már nem sokat számítanak, majd meglátjuk, hogy ki, melyik gombot nyomja meg hétfőn. Bizonyára kisebb lenne a nyomás egyes MSZP képviselőkön, ha nem arról szóltak volna a híradások az utóbbi hónapban, hogy melyik szocinak mi nem tetszik az egészségügy átalakításában. Érződik, hogy hasad a koalíció egysége, talán ennek a kiterjedésében reménykednek a demonstrálók.



Ha reményeiben csalatkozik a Liga és társai, akkor hétfőtől indulhat az általános sztrájk. Nem béremelésért, nem adott vonalak megmentéséért, hanem egy törvény visszavonásáért. A munkabeszüntetés és társrendezvényeik értelemszerűen a magyar nép érdekében történek. De mennyire nézi a magyar emberek érdekeit az, aki egy héttel Karácsony előtt, a legnagyobb rohanásban, amikor mindenkinek minden egyes perce ki van centizve még határozatlan idejű sztrájkot is szeretne indítani? Hogy értem is teszik? Értem ne tegyék!

Utóhangja Gonda László

Lassan véget ért a demonstráció, a hideg kezdett már a csontjaimba hatolni, el is indultunk a Himnusz után hazafelé. Ekkor egy kedves kihangosított férfihang kezdett el minket (és a többi hazafelé tartót) buzdítani arra, hogy ébredjünk fel. „Hazudik a Liga is, nemcsak a kormány, a pénz beszél.” Mindez egy „utazószínpadról”, azaz egy külföldi rendszámú autó tetejére épített szónoki katedráról érkezett a néphez.

A bővebb fejtegetés már Gonda Lászlótól jött, a baloldali szakszervezeti hangokat idéző beszédek után zsong a fejünk a sok Árpád népétől. Évszámok, történelmi nevek, állítás, mely szerint ma Magyarországon még nincs totális diktatúra, csak diktatúra van, vagy az is csak készül?



Megtudhattuk azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bizottság 2006-ot félreértik, és ebben óriási a felelőssége a civil ruhás rendőröknek. Őket könnyű kiszúrni a tömegben, mert körben szoktak álldogálni és szotyiznak. Közben persze lesben állnak, és várják a pillanatot, amikor senki nem néz oda. Ha ez elérkezett, akkor eldobnak egy üveget, és megvan a rendőrségnek az indok a tömegoszlatásra. Ártatlan szotyizabálók, óvatosan ezek után a tüntetéseken!

A Kossuth tériek nem értik hogy miért nem kér belőlük a Liga. Gonda kifejtette, hogy Sztálin és Hitler közül ez utóbbi kevésbé elítélendő, mert ő nem az övéit, hanem külföldieket gyilkolt. A magyarság elhivatott megmentőjének egyik legnagyobb ellensége még mindig a magyar nyelv, a történelmi alakok neve előtt mindig ott van az a fránya felesleges és helytelen „a” betű. Arról nem is beszélve, hogy a szónok alany-állítmányt nem egyeztetnek.

Szombat délelőtt azok jártak a legjobban, akik otthonmaradtak, és nemcsak a farkasordító hideg miatt írom ezt. Sőt a Liga és Gonda László is jobban járt volna, ha nem teszi meg azt a szívességet a kormánynak, hogy eljátssza önmaga paródiáját a fontos december 17-ei nap előtt.