John Rabe a Siemens cég vezérképviselője volt a dél-kínai városban, amely a japánok 1935-ös inváziója és az észak-kínai bábállam, Mandzsukuo kikiáltása után a maradék Kína fővárosa lett. A Nankingba benyomuló japán hadsereg bestiális kegyetlenséggel vetette magát a védtelen lakosságra. Túlélő szemtanúk szerint az utcákon hullahegyek tornyosultak, a tereket karókra feltűzött, levágott fejek szegélyezték. A nőket - még a 70 év felettieket is - tömegesen erőszakolták meg, mielőtt agyonlőtték vagy lefejezték őket. Kínai adatok szerint a vérengzés 300 ezer áldozatot követelt.
A számuk még ennél is magasabb lett volna, ha nincs a Jangce menti városban Rabe és néhány munkatársa. Ők a Siemens kirendeltség területén nemzetközi védőzónát alakítottak ki, ahol nankingiak ezrei találtak menedékre. Volt olyan időszak, amikor 200 ezer kínai tartózkodott a kirendeltségen. A közeledő japán katonáknak megálljt parancsolt a bejárat fölé kifeszített hatalmas horogkeresztes náci lobogó és Rabe, aki a hazája és Japán szövetségére, az általuk 1936-ban kötött antikomintern paktumra emlékeztette a vérszomjas hódítókat. Ez megtette a hatását.
Rabe lelkes rajongója volt Hitlernek, az iránta érzett csodálatból lépett be 1935-ben a náci pártba (ebben is hasonlított Oskar Schindlerre). Ugyanakkor ember is tudott maradni az embertelenségben. Mint naplójában írta 1937 decemberében, Nanking megszállásakor: "Az ember szeretne tisztességes maradni. Nem hagyhatja cserben a beosztottait és azok családtagjait, ez magától értetődő dolog."
Florian Gallenberger Oscar-díjas rendező (2001-ben a Quiero ser című opusszal nyert Oscart a rövidfilm kategóriában) szerette volna, ha filmje a "nankingi mészárlás" idei kerek, 70. évfordulóján már a mozikba kerül. Ez azonban meghiúsult a forgatási nehézségeken és a kínai bürokrácia akadékoskodásán. A rendező szándékával ellentétben a forgatás helyszíne Sanghaj lett, mivel Nankingból a 70 évvel ezelőtti pusztítás egyetlen olyan városrészt sem hagyott meg, amely az 1937-es állapotot mutatná. Még Sanghaj is meglehetősen problematikus helyszínnek bizonyult, miután a város "könyörtelenül felszámolta a múltját" - nyilatkozta Gallenberger az ARD televízióban.
Nankingban ma jóformán szentként tisztelik Rabe emlékét, s a filmforgatásra kínai statiszták ezrei jelentkeztek - ám szinte egyikük sem beszél angolul. Így munka közben minden rendezői utasítást tolmácsolni kellett. A kínai hatóságok is nehezen adták meg a forgatási engedélyt, a végső áldás csak a forgatókönyv többszöri módosítása után érkezett meg Pekingből. A megszálló japánok egyetlen kemény ellenfele, Csang Kaj-sek például nem szerepelhet a film Kínában forgalmazandó változatában - a nemzetközi változat nézői viszont láthatják majd a Kuomintang vezérét, a kommunisták (meg a japánok) ádáz ellenségét.
A 70. évfordulón ismét előtérbe került a nankingi mészárlás, amely máig megterheli Kína és Japán viszonyát. Míg a dél-kínai városban hatalmas emlékmű s rajta kőbe vésett szám (300 000) idézi meg a rettenetes esemény áldozatait, addig Japán máig nem nézett szembe a háborús múlt eme szörnyű fejezetével. Mi több, számos japán történész vitatja a történteket, illetve jóval kevesebb áldozatot hajlandó elismerni. Közéjük tartozik Higasinakano Sudo, akinek könyve alapján a közelmúltban fejeződött be "A nankingi igazság" című film forgatása - a japán háborús bűnösök utólagos kimosdatása.
A nankingi önkormányzat az évfordulóra szépen renováltatta Rabe egykori házát, amely ma múzeum. Az épületet fölkereste 2003-ban Johannes Rau német szövetségi elnök is, méltatva az életek tízezreit megmentő Siemens-képviselő emberségét, bátorságát. Idén Angela Merkel kancellár is járt Nankingban, ám a Rabe-villát nem látogatta meg - alighanem diplomáciai óvatosságból. Kínából ugyanis Tokióba vezetett tovább az útja, ott pedig nem vették volna jó néven a nankingi áldozatok előtti főhajtást.
