Pokorni Zoltán – politikus (Fidesz)
A magyar egészségügy sosem működött hibátlanul, de mára a teljes átláthatatlanság és káosz jellemzi. A több-biztosítós rendszer bevezetését is rendkívül kockázatosnak tartom, hiszen a nemzetközi példák egyértelműen megmutatták, mindig a legszegényebbek, legkilátástalanabbak azok, akik az egészségprivatizáció után egyre nehezebb és reménytelenebb helyzetbe kerülnek.
Filló Pál – politikus (MSZP)
Kisebbségi tulajdonba bejöhetnek biztosítók, de szó sincs arról, hogy több-biztosítós modell lépne be, hiszen akkor klasszikusan önálló biztosítók versengenének. Így viszont állami felügyelet alatt marad az egész rendszer, tehát más a helyzet, mint ahogy eddig, sajnos tévesen, a sajtóban megjelent.
Balsai István – politikus (Fidesz)
Nagyon egyszerű a dolog: ha bármilyen százalékban üzleti felelősséget visel valaki egy biztosítótársaság működéséért, akkor nyilván hangsúlyozott érdeke, hogy a legnagyobb kockázatot jelentő betegségekre hajlamos korosztály, mondjuk a hatvan év felettiek, minél kevesebben legyenek, vagy minél jobban csökkentsék a szolgáltatást. A pénzt nem az egészségesek viszik el a pénztárból, hanem a veszélyeztetettebb korban lévők. Miért vállalna egy biztosító ilyen kockázatot? Gondoljon az autóbiztosításra: olcsóbb lett több biztosítóval a Casco? A nemzeti kockázatközösség, a társadalom egészségének megóvása, megőrzése, megerősítése nem piaci téma. Az, hogy a magyar egészségbiztosítás, mint társadalmi szolidaritás a nemzeti kockázatközösségen alapul, százharminc éve így van, mi ezen sosem akartunk változtatni. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy most se legyen változás, ha mégis lenne, visszacsináljuk.
Ungár Klára –politikus (SZDSZ), az OEP főigazgató-helyettese
Annak ellenére, hogy ezt azt elmúlt években mindenki úgy használta, hogy több-biztosítós modell, ezeket úgy hívják, hogy pénztárak. Tehát több-pénztáras modell. Azzal szembesülök, most már hónapok óta, hogy olyan típusú vádak vagy igaztalan állítások fogalmazódnak meg ezzel a több-pénztáras konstrukcióval szemben, amik teljesen abszurdak. Nem is érti az ember, hogy mi módon védhetné ki, mert annyira rendszeridegen, amit állítanak róla. Amikor azt mondják, hogy ez a modell olyan, mint a chilei rendszer. Ez tökéletesen távol áll az igazságtól. Ez egy európai, kötelező társadalombiztosításra épülő rendszer. A szolidaritási elemek nagyon erősen benne vannak. Tehát jövedelemarányosan kell a járulékokat fizetni, illetve törvényben rögzített normatíva alapján fizet a nyugdíjasok és gyermekek után az állam a költségvetésből az E. alapba, ez már tavaly és idén is így volt. A fejkvóta alapján pedig megy a pénz az emberek után a pénztárakhoz. A fejkvóta kifejezetten aszerint differenciál, hogy ki hány éves, tehát minél idősebb, annál több pénzt fizetnek utána, annál magasabb a fejkvóta. A kötelező társadalombiztosítást és a szolidaritást megkérdőjelezni egy ilyen rendszerben az nehezen érthető. Van más példa. Azt mondják, hogy a pénztárak különbséget fognak tenni szegény és gazdag között. A pénztárak egyáltalán nem fogják tudni, hogy kinek mennyi pénze van. Erre nem lesz lehetőségük, a jövedelmi adatokat nem láthatják. Ezen kívül nincs joguk visszautasítani egyetlen pénztártagot sem. Ellenkezőleg: a pénztártagnak van joga választani a pénztárak között.
