Sinkó Eszter – közgazdász
Ez a tervezet a holland modellhez áll közel. Hollandiában kötelező a biztosítási rendszer, a lakosság 100 százalékát próbálják lefedni, de megszabják, hogy milyen szolgáltatásokat kell kapni egy bizonyos befizetett járulékért. Ezzel szemben például az Egyesült Államokban – melynek egészségbiztosítási rendszeréhez szintén gyakran hasonlítják a magyar tervezetet - a lakosság több, mint 17 százalékának egyáltalán nincs biztosítása és még egyszer ennyinek nagyon korlátozott a biztosítása. Például ha valaki rákos beteg lesz, előfordulhat, hogy nem kapja meg a szükséges gyógyszereket, mert az egy nagyon költséges terápia. A magyar modell egy öszvérmegoldás, melynek egyik eleme az, hogy 51 százalékos állami tulajdon áll szemben a 49 százalékos magántulajdonnal. Én azt mondom, hogy az állam nem fogja tudni érdemben befolyásolni a napi működést, hiszen a menedzsment a kisebbségi tulajdonosé. A megosztott tulajdoni helyzet szerintem egy-két év alatt feloldásra kerül, és elmozdul abba az irányba, amit az SZDSZ preferál. Apró lépésenként fognak áttérni, az SZDSZ kívánta struktúrába. Az SZDSZ nem is hagy kétséget afelől, hogy az elfogadott változatot egy 100 méteres távon belül az 50-edik méternél tartó állapotnak tartja. Horváth Ágnes miniszter asszonynak a Beszélő részére adott interjújából veszem a hasonlatot. Azt mondja, hogy ezek egy idő múlva tisztán magántulajdonlású alapok lesznek. Ennek megfelelően később módosítani fogják ezeket a struktúrákat. A befektetőket viszont elriaszthatja az, hogy mi minden nincsen szabályozva, és a koncepció rendezetlensége, pongyolasága, valamint a magyar egészségügyben uralkodó kaotikus helyzet az, ami el fogja riasztani őket. Azt azért lehet tudni, hogy vannak magánbefektetők, akik minden körülmények között piacra akarnak lépni. Azt hiszem, hogy egy konzervatívabb biztosító első körben nem, csak később a második, harmadik körben fog belépni a magyar piacra. 
Herényi Károly – politikus (MDF)
Ahhoz, hogy egy törvény sikeres legyen az elfogadását követően, ahhoz kell egy közös jövőkép arról, hogy mit akarunk. Kell egy társadalmi konszenzus, amit a társadalmi viták alapoznak meg. És kell egy szakmai egyeztetés, amit meg a szakmai viták építenek fel. Ennél a törvénynél mind a három hiányzik. Azt tudjuk, hogy ami most van, az rossz. Idáig egyetért mindenki. De hogy ezt hogy kéne átalakítani, ott már nagyon-nagyok a különbségek. Nincs társadalmi egyetértés és nincs szakmai konszenzus sem. Mindenkinek más a véleménye. Egy sor kérdésre pedig nem ad választ a készülő törvény: Mennyi pénz fog így bekerülni az egészségügybe? Az a pénz hogyan hasznosul? Hogyan lehet azt onnan kivenni? Az üzleti alapú érdekeltség, hogy fog ebben a rendszerben megjelenni, hogy fog testet ölteni? Miért lesz ez jó? Miért lesz hatékony? Miért lesz olcsóbb? Az egybiztosítós rendszer működési költsége 1,6 százalék volt az egészre vetítve, a mostani 3,5 - mit kapunk a duplájáért? A több-biztosítós rendszer egyetlen előnye az lehet, hogy a biztosítók abban érdekeltek, hogy minél olcsóbb legyen egy biztosított. És ha a biztosított olcsó, akkor az nyilván egészségesebb is. Ebből az következik, hogy nagyobb hangsúlyt fektet a megelőzésre, mint a mostani egészségügyi rendszer, amelyik a gyógyításban érdekelt, ahogy az orvosok is a gyógyításban érdekeltek. Társadalmi konszenzus nélkül viszont ez a mostani egy kudarcra ítéltetett törvény.
Gundel-Takács Gábor – műsorvezető
Véleményem természetesen van, de ez egy teljesen átpolitizált kérdés, és én nem akarok politizálni. 
Juhász Attila – politológus
Itt folyamatosan összecsúsznak az egyes részterületek a nyilvánosság előtt: a finanszírozás reformja, ami a biztosítási reformot jelenti, és az ellátás reformja, ami például a vizitdíjra, a kórházi napidíjra vonatkozik. Ez az összecsúszás arra vezethető vissza, hogy az egészségügyi reform már többet jelent, egy szakpolitikai kérdésnél, mert az egész reform a kormány stabilitásának függvényévé vált. A Fidesz a kormánybuktatás kérdésévé tette az egészségügyet, és ezt erősítették meg a kormánypártok is, a hosszú hónapokig tartó vita révén. Azt, hogy ez a javaslat mennyire jó csak néhány egészségügyi szakember tudná talán megmondani ebben az országban. Az viszont biztos, hogy az egészségügy problémája, a finanszírozás kérdése sehol a világon nem megoldott kérdés. Ezt a problémát nem lehet megoldani, csak kezelni lehet. Az tény, hogy a politikai viták következtében egy eléggé sajátos magyar megoldás jött létre, ami egy nagyon kevert rendszer a magánbiztosítók és az állami finanszírozás között, de azt nem merném megmondani mennyire jó ez a rendszer.
(Megjegyzés: A politikusok, és a szakértők nyilatkozatai a hirextra.hu-nak adott korábbi exkluzív interjúkból lettek összeválogatva. Köszönet érte a kollégáknak!)
