Schengen a kezdetektől napjainkig

A terv megvalósításának határidejét 1990. január 1-jére tűzték ki, a végrehajtási megállapodás aláírására azonban csak 1990. június 19-én került sor, a hatályba lépés időpontja pedig többszöri módosítás után 1995. március 26-ra tolódott. Az egyezmény felügyelője az ún. Schengen-tanács, amely a résztvevő államok bel- és igazságügy minisztereiből áll, s évente kétszer, áprilisban és októberben ülésezik.

A 142 pontos, nyolc fejezetre tagolódó schengeni egyezmény mérföldkő volt az európai integráció elmélyítésében, a határok nélküli Európa létrehozásában. Kimondja, hogy tagjaivá kizárólag az Európai Unió (az aláírás idején Európai Közösség) országai válhatnak, s felsorolja a tagok által kötelezően végrehajtandó enyhítéseket és szigorításokat. Az enyhítések az aláíró országok állampolgáraira vonatkoznak, s lehetővé teszik útlevél nélküli szabad mozgásukat. A szigorítások az egyezményt nem aláíró országok állampolgárait érintik, más elbírálásban részesítve az EU- és a nem EU-tagországokat.

Az aláírók kötelezik magukat, hogy bekapcsolódnak a strasbourgi központú közös számítógépes nyilvántartórendszerbe, fokozzák a rendőrségeik közötti együttműködést, biztosítják a kölcsönös jogsegélyt a forgalmi adók és vámok terén életbe lépő törvénykezések megsértőivel szemben. Egységesítik a lőfegyverekkel kapcsolatos eljárásokat, valamint a kábítószer-csempészet elleni fellépést. Vállalják továbbá, hogy más országokkal közös "külső" határaik védelmét megerősítik, az ellenőrzést megszigorítják, vízumeljárásukat a kívülálló országokkal szemben egységesítik, a bűnözőket kiadják, az egy-egy tagállamban a menedékjog-kérelmek elbírálásakor hozott döntéseket az aláíró országok magukra nézve érvényesnek tekintik.

Az életbe lépés, azaz a teljes jogú taggá válás csak az egyezmény által előírt technikai feltételeknek való megfelelés után lehetséges. A teljes körű átállás - a közös számítógépes rendszerbe (SIS, SIS 2) való bekapcsolódással, a repülőterek schengeni normák szerinti átalakításával, s végül a belső és külső szárazföldi határátkelőkön az ellenőrzés megkönnyítésével, illetve megszigorításával - lépcsőzetesen zajlik, s több hónapot vesz igénybe.
Az európai uniós országok bel- és igazságügyi minisztereinek december 6-i hivatalos döntése szerint december 21-én megszűnik a határellenőrzés kilenc új európai uniós tagállam szárazföldi és a tengeri belső határán, ezen belül Magyarország szlovák, osztrák és szlovén határán, a légi határokon pedig - a légitársaságok menetrendváltozásához való igazodás miatt - 2008. március 30-án.

A schengeni egyezmény aláírói:
1990. június 19. - Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg;
1990. november 27. - Olaszország;
1991. június 25. - Spanyolország és Portugália;
1992. november 6. - Görögország;
1995. április 28. - Ausztria;
1996. december 19. - Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia és Izland. (A nem EU-tag Norvégia és Izland - tekintettel a skandináv országok között több mint három évtizede fennálló útlevélunióra - kivételes és különleges elbírálásban részesülve lett társult tag.)
Az életbe lépés időpontja:
1995. március 26. - Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Spanyolország és Portugália;
1997. október 26. - Olaszország;
1997. december 1. - Ausztria;
2000. március 26. - Görögország;
2001. március 25. - Svédország, Finnország, Dánia, Norvégia, és Izland;
2007. december 21. - Magyarország, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia.
A nem EU-tag Svájc 2005 novemberében népszavazáson döntött a schengeni szerződéshez való csatlakozásról, de az alpesi ország a schengeni rendszerben egyelőre nem vesz részt.