Azt mondják klerikális-konzervatív álláspont? Igazuk van, az. Azért, mert a vallási ünnep és a népszokás olyan természetű kulturális jelenség, amiben csakis ez a helyes szemlélet. Buddhista-ateista Mikulás mi? Télanyó? Hát persze. Vegyük észre, a modern hagyomány, vagy az előremutató tradíció olyan, mint a kóser véres hurka, vagy a beat mise. Vagy nem létezik, vagy felháborító és ízléstelen blaszfémia. A pap misézzen háttal és latinul.



Észak Dél ellen

A Mikulás-Télapó kétféle ünnep és népszokás elegye. Lehet vegytiszta keresztény ünnep, akkor mürai Szent Miklós búcsúnapja. Amikor a szeldzsukok elfoglalták a szent püspök ereklyéiről híres várost, tengeri úton mentették a csontjait Itáliába, hogy karriert futhasson be, a legendás görög püspök tisztelete. Dél-Európai és/vagy katolikus országokban eredetibb formájában maradt meg a Szent Miklós tisztelet. Északon kereszténység előtti, pogány elemek keveredtek őbeléje, a szentkultuszt üldöző protestantizmus pedig kigyomlálta az utolsó katolikus hajtásokat is a szerencsétlen pápista szent emberből. Hülye puritánok. Amíg délen, a legendához hűen, ablakon dobálja be az ajándékokat a halott püspök, az ablakos tótok legnagyobb örömére, addig északon a tűzhely és a kémény körül sertepertél, hiszen a meleg és az étel az, amiből szükséget szenved az egyszeri. A telet megszemélyesítő öregember, aki épp ezeken a bajokon enyhít, szükségképpen arra fókuszál. Bőséget és fényt hoz, ezért is tette át jelenését a határidőnaplójában karácsonyra, ahonnan egyre hosszabbak a nappalok. Igaz, mindenhol hibrid Télapó-Mikulással találkozunk, északi típusú Mikulás a katolikus Franciaország Noel apója, és a pravoszláv orosz Fagy apó is. Ezzel szemben nálunk, a református gyerekeket is a szentként tisztelt vénember látogatja. A németek megosztottak, az északi, protestáns Weihnachtsmann lassan kiszorítja a szegény déli, katolikus Niccolót. Utóbbit mi őrizzük, összes egykori elemével együtt, mintha csak ennyi maradt volna a Monarchiából. Még cselák nevet is adtunk neki, Svejk, a derék katona legnagyobb örömére.

Amerika szálláscsinálója

Nem, nem az a bajom a Mikulás Santa Clausba fordulásával, hogy amerikai. Utálnám a brit Father Christmast is. Még csak az sem, hogy nem magyar. Az elég nagy hülyeség lenne, egy eredetileg osztrák Mikulással, egy Klaus bácsival, aki Bécsből hozza a narancsot, meg a lilatehenes csokoládét mócártkuglival. Az egyszerű búcsúnap, amikor az ország különböző, -szentmiklós végződésű településein perecet, meg giccses Szent Miklós szobrocskákat árultak a vásártéren, a XVIII. században alakult át – német hatásra – olyanná, amilyennek ma ismerjük. Vagy nem ismeritek műveletlen taplók, mónikashow-nézők. A december 6-i, pedagógiai célú alakoskodás dél-német területekről érkezett e kies honba. A jó és rossz princípium, a jutalmazó Mikulás és a büntető, pokolból demót adó, ördögi krampusz kettőse vázolta fel a jóravaló rosszcsontoknak a helyes életvezetés alapelveit. Cukor és korbács, dió és virgács. A nagy hohohohó, jóllakott arktikus Mikulás az jöjjön csak a kövér amerikai gyereknek a csintalan manóival együtt. Majd kiírt a büdös kölök egy egész középiskolát. Globalizáció? Fenét, még csak nem is az uniformizálódás zavar, idővel majd lesz sinto Claus is a japánoknak, kit érdekel? Hanem az a mód, ahogy az angolszász Mikulás terjed. Tévé által.

Fenyőünnep, Télapó

Amikor bejöttek az oroszok, nem csak trippert hoztak (órát vittek), hanem a földkerekség eddigi legbunkóbb rezsimjét is. Fenyőünnep, persze. Kiherélni magát a karácsonyt, egy avétos, XIX. századi fundamentalista ideológia rögeszméje miatt? Hát csoda, hogy idővel megutálták az egy ideig Mindszentynél is népszerűbb Rákosi pajtást? Meg ugye, narancsot se lehetett kapni. És tényleg böjti volt a bableves. Mert ha tudják, ha nem, a karácsonyfa, a bableves és a halfalás is osztrák találmány, vagy legalábbis egy bécsi keszon után harapódzott el nálunk, mint az angol ezüst és a kisztihand. Eredetileg a szenteste még javában tartó adventi böjt részeként kerültek a klasszikus húspótlók, a bab és hal a vallási okokból csökkentett értékű ünnepi asztalra. Karácsonyig, a Megszületett kikiáltásáig nem illett butára zabálnia magát az embernek, nem úgy mint manapság. Hála a Jóisten liberális szemléletének, ma már szalonnával tűzdeljük a rácpontyot, és kolbásszal-csülökkel készül a tejfölös bablé. A részegségről nem is beszélve. Az szükséges, mert igen idegölő tud lenni, amikor az a tetves fenyő nem passzol a talpba, eközben csapkod a tükörponty a kádban, a gyereket meg le kell vinni szánkózni, nehogy fény derüljön rá: a Kisjézuska imposztor csupán. A Télapózás kevésbé idegölő jelenség, bár az én reakciós természetem ignorálja, mint az „abszolvált probléma” kifejezést. A Télapó tudniillik régebbi, mint a büdös szájú komenizmus. A stilisztika szabályai által szorongatott, szerkesztőktől űzött, ám irodalmi képességekkel is bíró zsurnaliszták ötölték ki, hogy enyhítsenek az év végi uborkaszezon idején szakmányban gyártott ünnepi kispublikban a Mikulás szó túlzott használatán. Aztán felkarolták az amúgy írástudatlan cipész/írógépműszerész képzettségű cenzorok. Minden erőlködésük ellenállásba ütközött, az emberek tudták, hogy a Mikulás az égi klérus különös tisztelettel övezett tagja, az ajándékot meg a kis Jézuska hozza angyalostul.



Suttyomban ólálkodó

Erre mi történik? Amint elalszik a minden tisztes honpolgár keblében megbúvó anarchista – aki szerint azok fent mind hazudnak, hát tegyünk nekik keresztbe – kertek alatt, rénszarvasszánon ide oson ez a másik idegenszívű, és kiakolbólítja a mi kispolgári, lajtántúli Mikulásunkat. Hát, foglalod ám a kurvanyádat, de nem ám a mi hazánkat! Dévénynél, új időknek új Mikulásával az még rendben van, mégiscsak szomszédsógor, meg a dédszüleim is onnan jöttek, na de szervetlenül idepofátlankodni, az már hallatlan! Tévén keresztül. Azért, mert szerencsétlen hülyegyereket a szülei lepakolják a villanypásztor elé, addig se kell foglalkozni vele, tanulja meg diznifilmből a karácsonyt? Ne csodálkozzunk, ha a gyerek siralmasan teljesít a PISA teszten, és sorvad a magyar szürkeállomány. Ha már most azt hiszi, hogy karácsonykor a Mikulást ünneplejük, nem a Jézuskát, lesz még rosszabb is. Büdös kölök, tudod mi az a Betlehem? Háromkirályok? Birka, jászol, csordaőrző pásztorok? Nem-e? Édes fiam, te fogod fizetni az én nyugdíjamat? El vagyok keseredve, disszidálok Erdélybe, ott lassan az utak is jobbak.