A tisztségéről tíz év után júniusban leköszönt Blair áttérése mindazonáltal korántsem előzmények nélküli.
Az előző brit kormányfő felesége, a sztárügyvéd Cherie Booth katolikus, és a házaspár négy gyermeke is ebben a hitben nevelkedik. Az utóbbi években Tony Blair is rendszeresen elkísérte családját katolikus misékre, és a sajtóban rendre felmerült, hogy maga is áttérni készül.
Ezeket a találgatásokat erősítette, hogy Blairt többször látták családja nélkül is a londoni Westminster katedrálisban, a római katolikus egyház angliai főtemplomában.
Tony Blair áttérési szándékát azonban a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal mindaddig rendre cáfolta, amíg a politikus hivatalban volt.
Ez nem csoda, mivel Blair áttérése messzeható következményekkel járhatott volna például az észak-írországi rendezésre. Egy katolikus brit kormányfő alapvető bizalmi válságot szíthatott volna ugyanis a koronahű északír protestáns közösségen belül, amely egyébként is hagyományosan azzal vádolta Londont, hogy túl sok engedményt tett a brit fennhatóság ellen küzdő katolikusoknak az - azóta egyébként elért - ulsteri politikai rendezés érdekében.
Mióta azonban Blair június végén távozott posztjáról, belpolitikai meggondolások már nem hátráltatták áttérését.
Tony Blair már néhány nappal hivatalos lemondása előtt elutazott a Vatikánba, ahol fogadta őt a pápa. Akkori londoni sajtóértesülések szerint már ennek a júniusi utazásnak a célja is az áttérés előkészítése volt.
Nagy-Britanniának, ahol a Rómával történt szakítás óta az államfő, vagyis a mindenkori uralkodó intézményesen az anglikán hit első számú védelmezője, még soha nem volt katolikus kormányfője.
