Az ünnepi készülődés kritikus pontjai a menü, a fa, az ajándékok és a háziállatok. Lakásban tartott kutyák-macskák (főleg, ha ez az első karácsonyuk) kíváncsian szemlélik azt a nagy zöld valamit, amit a gazdi becipel a szobába. Jól megszagolgatják, a bátrabbja esetleg meg is kóstolja. Sünvadászaton nevelkedett ebek gigantikus tüskebökiként azonosíthatják az idegen objektumot, és üldözőbe vehetik. Mivel a karácsonyfa elég helyhez kötött életmódot folytat, kétségtelen, hogy ki kerül ki győztesen a hajszából. Ilyenkor valósulhat meg az az állapot, amit nemes egyszerűséggel „romba döntött lakásnak” nevezhetünk. Mindezt elkerülendő, jó előre szoktassuk hozzá háziállatainkat karácsonyi pajtásukhoz. Esetleg tartsunk nyáron egy próbakarácsonyt, hogy kiderüljön, mit szól a blöki a fenyőhöz.

Egy másik veszélyforrás a csúcsdísz, pontosabban annak felhelyezése. Csúnyának találjuk, vagy szép, de régi, nem oda kell rakni, ahova házastársunk szeretné, esetleg nem érjük fel a fa tetejét. Bár nincs arról statisztika, hány házasság ment tönkre a csúcs miatt támadt csetepaték miatt; ha nem akarjuk válással kezdeni az újévet, próbáljunk megegyezni a kérdéses tárgyat illetően.

Ne hagyjunk égő gyertyát az ágon; ne hadonásszunk, és ne ijesszük meg a macskát a fa előtt; illetve ne hadonásszunk égő macskával a fa előtt. Az elfogyasztott szaloncukrok üres papírját trükkösen összehajtogatva ne akasszuk vissza a fára, mert ezzel édesszájú családtagjaink éjjeli csokivadászatát nagyban megnehezíthetjük. Az elrejtett ajándékokat ne kutassuk fel; ha teljesen véletlenül akadunk rájuk a szekrény tetején való tartózkodásunk közben, legalább lepődjünk meg később, örömet okozva ezzel az ajándékozónak. Az ünnepek végeztével pedig ne dobjuk ki az ablakon a levitézlett fenyőfát a járókelők fejére, illetve a megszáradt bejglivel se vegyük célba a szomszéd ablakát. Ha mindezeket betartjuk, békés, nyugodt karácsonyunk lesz.