Karácsonyi mese egy kicsit másképp
Karácsony éjjelén sok varázslat történhet. Az sem meglepő, hogy a játékok életre kelnek, és a fából faragott Diótörő vezérletével harcba indulnak az őket megtámadó gonosz Egérkirály, és félelmetes egérserege ellen, akik már elveszítették az emberek szeret
2007. december 26. szerda 15:38 - Malina Adrienn
Az óriási karácsonyfa az Operaház színpadán, és a hideg téli nap, mert a legtöbb gyerek biztos, hogy valamikor karácsonykor ismerte meg ezt a darabot.
Diótörő az elvarázsolt Mantonate hercegnő megmentésekor változott át diót törő fabábbá. Így került Marika legnagyobb meglepetésére játékként a karácsonyi ajándékok közé. Marika szeretete, hűsége és kitartása végül ismét valóságos emberré változtatja őt megmutatva, hogy a szeretet a legfontosabb dolog a világon. Minden eszközzel küzdeni kell érte. Marika szerelmes lesz Diótörőbe, ezáltal átváltoztatja és visszaváltoztatja, megmenti és megmenekül általa. Pedig nem varázsló, csak egy kislány. Egy kislány, aki álmodik. Aki még mer álmodni.
Egy igazi karácsonyi történet, ahol az érzelmek játsszák a főszerepet. Szomor Györgyel, a darab egyik alkotójával, és szereplőjével beszélgettem a nagysikerű előadásról.
Mennyire hasonlít ez a történet Csajkovszkij zenéjével ismert baletthez?
Eredetileg ez egy Hoffmann mese, amit mi színpadra alkalmaztunk. Szurdi Miklós egy, két olyan elemet is beletett a darabba, amit nem tartalmaz se a balett, se az eredeti mese. A történet lényegében ugyanaz. Kicsi meglepetések természetesen érik az embert, de ez csak a javára válik a darabnak.
Honnan jött az ötlet, hogy ebből készítsetek musicalt?
Nekem ez már régóta az egyik legkedvesebb mesém volt. Gyerekkoromban sokat olvasták nekem, a mesét és a balett előadást is láttam. Furcsálltam is, hogy ebből miért nincs még musical? Engem megihletett ez a történet. A karácsony az emberekből különleges érzéseket hoz elő, és ebben a dallamok is segítségünkre vannak. A karácsonyról nekem nagyon szép emlékeim vannak, és ebből könnyű volt építkezni. Emlékszem még arra is, amikor a lányom kisebb volt, milyen nagy áhítattal mesélt a Diótörő balettról, hogy milyen csodálatos volt. Ezek az élmények úgy hatottak rám, hogy egyszer csak kijött belőlem, hogy jó lenne egy ilyen musicalt írni. Először nem a musical született meg, csak elindult egy gondolat, írtam egy, két dalt, megmutattam a Szurdi Mikinek és megkérdeztem tőle, hogy ő mit szólna egy ilyen darabhoz. Mondanom sem kell, hogy őt is elvarázsolta az egész történet. Kerestünk egy másik alkotó társat, a Valla Attilát, vele közösen írtuk meg a szöveget. Idővel már azon kaptuk magunkat, hogy van egy nagyon jó kis darabunk, amit aztán a Miki megrendezett Székesfehérváron.
Ez viszont nem mostanában történt…
Szereplők
Keller János, Nagy Sándor, Csizmadia Ildikó, Quintus Konrád, Dzsupin Ibolya, Juhász Illés, Brunner Márta, Buch Tibor, Kovács Zoltán, Szrapkó Nándor, Zsurzs Kati, Várfi Sándor, Feke Pál, Szomor György, Jónás Andi, Fehér Adrienn, Xantus Barbara, Csomor Ági
Nem. Ez négy évvel ezelőtt volt, azóta is hatalmas sikerrel játsszuk, nem lehet rá jegyet kapni. Egy óra alatt elfogy rá az összes jegy, akármennyi előadást írunk ki belőle. Úgy gondoltuk, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház felújítás miatt bezárt, hogy vigyük el vidékre a darabot. Az volt a lényeg, hogy játszani tudjunk, és minél több ember megismerje. Voltunk Szolnokon, Pécsett, de játszottunk a Nemzeti Színházban is.
Mindenhol hasonló siker volt? Igen, azt vettük észre, hogy a közönség, hasonlóképpen reagál, mint a székesfehérvári közönség, és nem csak azért volt tomboló siker, mert szeretnek minket. Megméretetett a darab sok helyen, elnyerte a közönség tetszését, és úgy ítéltük meg, hogy ezt mindenkinek látni kell. Látni kell azt, hogy van egy színház vidéken, amely ilyeneket tud.
A turné, ha véget ér, Székesfehérváron tudjátok tovább játszani? Ez úgy nézett ki, hogy tavaszig mi ezt játszottuk a színházban. Mostanában a játszási rend úgy alakult, hogy rengeteg bemutatónk van. Épp most dőlt meg a bérletrekord. Megvették a tízezredik bérletet, ami vidéki színház esetében hatalmas dolog. Sok előadás van ezekben a bérletekben, és ezt ki kell játszani. Ezért nem tudunk mindig, mindenből annyit játszani, amennyit a közönség igényelne. Úgy tűnik, ezt jövő karácsonykor tudjuk megint elővenni Székesfehérváron.
A próbafolyamat alatt voltak nehézségek?
Elég nagy sztárparádé van a darabban, és ezek a színészek nagyon elfoglaltak. Így év végén mindenki fáradtabb már, és a színházban is készülünk a szilveszteri műsorra, rohammunka folyik. Ennek ellenére elég jól össze tudtuk egyeztetni a próbákat. A színészek szerencsére nagy kedvvel jöttek a próbákra. Például Szabó Győző hatalmas lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Az, hogy ő mennyire szereti ezt a darabot, az látszik a produkcióján. Olyan átéléssel játsszanak a színészek, hogy nem csak a nézők válnak kicsit gyerekké, hanem a színészek is. Van pár új ember, akik most kapcsolódtak be, és ugyanazzal a lelkesedéssel tudják velünk felvenni a versenyt.
A gyerekek vagy a felnőttek szeretik jobban az előadást? Négy évestől kezdve a nagymamákig mindenki élvezi. Vannak benne olyan poénok, amiket a gyerekek fel sem fognak, ők a következő mondaton nevetnek, a szüleik meg az előzőn.
Annál nagyobb öröm nincs, amikor a gyerekek sikoltva tapsolnak a végén, és azt kiabálják, hogy vissza. A sok mosolygós gyerekarc a legnagyobb visszaigazolás, hogy megérte a sok munka.
Szabó Győzőt, az új szereplők egyikét is megkérdeztem, hogy érzi magát Egérkirály szerepében.
Szomor György kiemelte, hogy mennyire élvezed ezt a darabot. Te magad is így érzed? Igen. Elég nagy baj lenne, ha nem szeretném, amit csinálok. Teszem a munkám, a színészetet, a színpadi létet. Abban a pillanatban, amikor azt érzem, hogy nem szeretem már nem vagyok olyan jó.
Gondolkoztál azon, hogy elfogadod-e ezt a szerepet? Musicalről van szó, és eddig téged nem erről az oldaladról ismert meg a közönség. Az éneklés, mint műfaj, nem áll távol tőlem. Azt nem mondom, hogy csiszolt és iskolázott hangom van, de azért van. Nem az énektudás miatt gondolkoztam a szerepen, hanem amiatt, hogy lassan 38 éves leszek, és egérjelmezbe bújni nem biztos, hogy jó dolog. Viszont abszolút örömmel vállaltam el.
Egy beugró szereplőnek mindig nehezebb dolga van. A kollégák mennyire voltak segítségedre a próbák folyamán?
Teljes mértékben. Ilyenkor beindul egy szociális érzékenység, és mindenki ott segít, ahol tud. Egyébként Gesztesi Károly játszotta ezt a szerepet, ő elment a székesfehérvári színháztól, és így vettem át én a szerepét. Rajtam kívül még Gerner Csaba játssza az Egérkirályt. Három nap alatt csináltam meg ezt a karaktert, amit a többiek két hónapig próbáltak. Ez egy csodálatosan megírt darab, jó dalokkal. Igyekeztem kihozni belőle a maximumot.