Nem vagyok egy pesszimista alkat, viszont borítékolható, hogy idén sem maradunk idegbaj nélkül. Először is nyakunkon a népszavazás. Megjósolható, hogy pillanatokon belül elárasztja szegény kis országunkat a kampány, a médiumokban, óriásplakátokon, de még kézbe nyomott szórólapokon is igyekeznek majd meggyőzni bennünket a vizit-, a kórházi napi- és a tandíj egészségre ártalmas voltáról, illetve ennek ellenkezőjéről. Mérhetetlen szociális demagógiát fognak a nyakunkba önteni, míg a másik végén pedig ki sem látszanak majd a számokból. Remek lesz.

Az apokaliptikus látomásokból természetesen vastagon kiveszik majd részüket a keresztény egyházak is. Bizton megjósolható, hogy a szavazáshoz közeledve ki sem fogynak papjaink és lelkipásztoraink a világvége hangulatból, és nagy valószínűséggel így lesznek ezzel a legkülönfélébb civil szervezetek is a nagycsaládosoktól a zöldekig. Ahelyett, hogy mondjuk a valós környezeti problémák ellen demonstrálnának. Persze, vélhetően lesznek rokonszenves megmozdulások, elég ha a tavaszi-őszi Critical Mass-ra gondolok, amikor néhány órára legalábbis háttérbe szorítják a kétkerekűek a négykerekűeket.

De vajon okulva a tavalyi pogromhangulatból, idén nyáron kimerészkednek-e a melegek és leszbikusok a barátaikkal felvonulni? Nagyon remélem, hogy igen, ugyanakkor várhatóan minden homoszexuálisra jut legalább egy rendőr, de az is lehet, hogy kettő is. Merthogy a homofób mélymagyarok egészen biztosan ott lesznek a melegfesztiválon; azok mindenhol ott vannak. Handabandázásaikhoz mindig találnak valami ürügyet (hídi csata, őszödi beszéd, tévészékház ostromának évfordulója, hogy csak néhányat említsek).

Akár méreg is vehető rá, hogy még többet fog csúszni a 4-es metró, hogy idén sem adják át a Szabadság hidat, ellenben hozzá se kezdenek a Margithoz, és nagy ívben elkerülik az Északi összekötő vasútit. Már akkor jobban érezném magam, ha az egyes metróállomások elkészülte után legalább a felszínt rendbe tennék, persze, ehhez nem ártana tudni, hol és hány állomás lesz egyáltalán. Mint ahogy pontot tehetnének végre a kormányzati negyed elnevezésű gigaberuházás végére, jelesül, hogy hagynák az egészet a francba.

A tavalyi fellángolások után idén vélhetően már az őszi nyitómeccsek után eldől, hogy a válogatott a Dél-Afrikai Köztársaságban rendezendő tornán sem lesz jelen. Nem mintha ellenük drukkolnék, de a relatív sikeres, és a szurkolók szemében is népszerű Várhidi Pétert elhajtották, most próbálkoznak ezzel a Mészöly gyerekkel, aztán jöhet egy sztáredző... Blabla, ki az a sztáredző, aki pont Magyarországon akarja tovább építeni a karrierjét? Meg sem tudják fizetni. Arra is kíváncsi leszek, az angolok mihez kezdenek a Ferencvárossal. Az elmúlt húsz év vergődését látva, egész egyszerűen betiltanám a hazai „profi” futballt, a pályákra pedig szabadon bemehetnének a gyerekek játszani.

Aztán feltehetően idén is lesz Sziget Fesztivál, bár az újpesti polgármester, Derce Tamás igyekezetét látva, még az sem kizárt, hogy nemhogy ötnapos, de lehet, hogy egyetlen napos sem lesz az idei együttlét. Nyugodt, csöndes, polgárian dögunalmas lesz ez az ország, akárki meglássa... Ráadásul hamarosan bezárják a Kultiplexet is, mint ahogy az Almássy térrel már ugyanezt megtették.

Mi lesz még 2008-ban? Majd elfelejtettem, lesz egy olimpia nevű sportesemény Pekingben, lehet tövig rágni az körmöket, néhány napra végre méltó helyére kerülnek a különben teljes hazai érdektelenségbe fulladó sportágak, mint a kajak-kenu vagy az úszás. Aztán majd elmúlik az is, Gyárfás kolléga pedig alázhatja reggelente az urambocsá' csak második vagy negyedik helyezést elért lányokat, míg a győzteseket egy emberként emeli vállára az ország. Legalább addig sem a politikáról fog szólni a közbeszéd.

Azért remélem, idén is hoz hímes tojást a nyuszi, csokikat a Mikulás, pompás utazásokat teszünk, remek filmeket nézünk, lebilincselő könyveket olvasunk és jó zenéket hallgatunk. És persze evés, ivás, szex minden mennyiségben. Mégiscsak jó lesz ez a 2008!