2024. november 24. - Emma

Oktatás alsófokon

„Ezzel az emberanyaggal úgysem lehet” címmel viszonylag terjedelmes írás jelent meg a Népszabadságban egy friss szociológiai felmérésről, amely az integrált oktatási programban résztvevő iskolákat vizsgálta. A szakemberek megdöbbentek a tapasz
2008. január 4. péntek 10:40 - Hannibál tanár úr
Hogy régiónkban sokaknak erős az igénye a szegregációra, nem új keletű megállapítás. Elég, ha a közelmúltban végzett, és tavaly februárban közzétett egyik Tárki-felmérésre hivatkozunk, amelyből kiderült, hogy szép számban akadnak olyanok, akik az egyébként nem létező piréz kisebbséghez tartozó embereket sem kedvelik. ("A magyarok többsége határozottan ellenzi a pirézek betelepülését az országba - akárcsak az arabok, a kínaiak vagy a románok befogadását.")

Éppen az előítéletesség, a hátrányos helyzet kompenzálása, az esélyegyenlőséghez közelítés, a többséghez tartozók tolerancia-szintjének növelése hívta életre az integrált pedagógiai programot, melyhez mára több száz általános iskola (és óvoda) csatlakozott ezidáig, de a mostani tapasztalatok ismeretében egyáltalán nem biztos, hogy további intézmények tülekednének a programban való részvételért.

Olvasható ugyanakkor egy MTI által közölt hír az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) honlapján, melynek bevezetőjében az áll, hogy „Kisebbek a roma és nem roma ellentétek azokban az általános iskolákban, amelyek integrált oktatást valósítanak meg - többek között ez olvasható annak a kutatásnak az előzetes összefoglalásában, amelyet 2007. november 13-án ismertetett a tárca az újságírókkal”.



Idézett írásban az szerepel, hogy nyár végéig összehasonlítottak egymással 30-30 iskolát, melyek fele részt vesz integrációs programban, fele pedig hagyományos pedagógiai módszerek alapján oktat és nevel. „Arató Gergely államtitkár a kutatást értékelve elmondta: az integráció sikeres lehet, s a kutatás eredményei nem támasztották alá azokat a félelmeket, hogy a nem roma tanulók teljesítménye romlana az integráció során. Jól látható, hogy az integráció működik - summázta az államtitkár.”

Ezzel szemben a most közzétett kutatási eredmények, melyeket az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet megbízásából Németh Szilvia és Papp Z. Attila szociológusok jegyeznek, egészen lehangoló képest festenek az integrációs program gyakorlati megvalósulásáról a projekthez elsőként csatlakozó 45 intézményt vizsgálva. Hogy csak néhányat említsünk:

Akadnak olyan iskolák, amelyek kizárólag azért kapcsolódtak be a programba, hogy így megkapják a tanulók után járó 61.500 forintos plusz fejkvótát, egyébként oktató-nevelő programjuk köszönő viszonyban sincs az elvárttal. A meginterjúvolt pedagógusok egy része annak ellenére sincs képben a program lényegi elemeivel, hogy előtte 60-120 órás felkészítésen vett részt. Vannak olyanok, akik egyszerre több továbbképzésen is indulnak, az egyes programok pedig jócskán összekeveredtek a fejükben.

Legalább ennyire lehangoló, hogy sok tanerő bőven aktív korban is már fásult, és elutasítja a korszerű pedagógiai módszereket, jelentős részük továbbra is a „jól bevált” frontális oktatásban hisz, akkor, amikor Európa nyugati felén már a differenciált, kiscsoportos, tantárgyblokkban történő, a tanulók készségeinek és képességeinek fejlesztését előtérbe helyező oktatás a bevett gyakorlat. Pedig a legutóbbi PISA-felmérés ékesen bizonyította, hová vezettek a jól bevált módszerek. Egy nem hivatalos felmérés szerint a finn érettségizettek szövegértése vetekszik a magyar diplomásokéival – persze, átlagolva.

A friss kutatás arra is rávilágít, hogy még ha az iskola valóban komolyan veszi is az integrációs programban való részvételt, az sem garancia a sikerre, hogyha helyi szinten nincs megfelelő kapcsolat az önkormányzat, a szülők és az oktatási intézmények között. Mi várható egy olyan polgármestertől, aki a szociológus előtt – igaz, mikrofonon kívül – a szegregációt tartja egyedül üdvözítőnek a társadalmi és kulturális különbségek megoldásában?

Maradnak a kérdések. Hogyan lehetséges, hogy rövid időn belül két teljesen eltérő eredményű kutatás zajlott ugyanabban a tárgyban? Hogy a szociológusok megdöbbentek a valóban siralmas képtől, míg a tárca sikertörténetként beszél a programról? Milyen mechanizmusok alakultak ki annak megállapítására, hogy a projekthez csatlakozó iskolák felkészültek-e a vállalásaik teljesítésére? Mi módon ellenőrzik a vállalások betartását? Mindez mennyibe került eddig és mennyibe kerül a jövőben a magyar államnak?

Az integráció kérdése a magyar közoktatási intézményekben
Mindenek előtt fontos leszögezni, hogy az oktatásban az integráció szemlélete alapjában véve nem a roma és nem roma közötti különbségekre helyezi a hangsúlyt, hanem a hátrányos és veszélyeztetett helyzetűekre, ami elvileg független a származástól, vagy etnikai hovatartozástól.

Az integráció szemléletének előtérbe kerülését azonban mégis azok a konfliktusok váltják ki, amelyek a romák és a nem romák között alakultak ki, és amely konfliktusok megoldásának eredménye a különböző szegregációs formák létrejötte. Illyés (2002. 29. o.) szerint ”az integrációs szemlélet abból indul ki, hogy a tanulónépességen belül két alapvetően különböző csoport van, akiket az iskolában integrálni kell”, romák és nem romák.

Az integrációs nevelés célja a társadalmi szempontból hátrányos helyzetű, különösen roma tanulók oktatási intézmények közötti, illetve intézményen belüli szegregációjának csökkentése, minőségi oktatásuk biztosításával képesség és érdeklődés szerinti továbbtanulásuk elősegítése, későbbi munkaerő-piaci esélyeik javítása.

A felzárkóztatás első lépéseként az óvodákban és az iskolák alsóbb évfolyamaiban olyan oktatást kell szervezni, melynek elsődleges célja a nyelvi hátrányok kiküszöbölése és a szocializáció. A közoktatási törvény 1999. évi módosítása értelmében a hátrányos helyzetű, cigány gyerekek iskolai sikerességét segíti, hogy ha egyéni képességei, adottságai indokolják, az intézményvezető mentesítheti az osztályzat alól.

Hazánkban integrációs felkészítésben részesülnek azok a képességkibontakoztató felkészítésben részt vevő tanulók, akik egy osztályba járnak azokkal a tanulókkal, akik nem vesznek részt a képességkibontakoztató felkészítésben. Képességkibontakoztató felkészítés a szülő írásban adott egyetértő nyilatkozata alapján szervezhető. Az integrációs felkészítés nem járhat együtt az integrációs felkészítésben részt vevő tanulók összevonásával. Az integrációs program során az eltérő családi háttérrel rendelkező, különböző képességű és fejlettségű gyermekeket együtt fejlesztik, annak érdekében, hogy a társadalmi párbeszéd, valamint a társadalmi mobilitás valóságos keretet kapjon az oktatás-nevelés rendszerén belül. Ez a minőségi oktatást célzó program minden gyermek számára lehetőséget kíván biztosítani képességei kibontakoztatásához (11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet új 39/D. és 39/E. §-a a nevelési-oktatási intézmények működéséről).

Forrás: K. Nagy Emese: Szegregáció vagy integráció (részlet)
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Belföld témában
Ön megbuktatná a Fidesz-kormányt?
Igen
Nem
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását