Most mindenki az ünnepekről beszél, úgyhogy meg kell kérdeznem, hogy telt a karácsony?

Köszönöm, remekül. Életem első olyan karácsonya volt, amikor a fiam megajándékozott. Méghozzá egy unokával, aki már négy hónapos lesz. Nagyon kellemesen telt az ünnep, együtt volt a család, a lányom, aki 13 éves és Zoli, a fiam, akit ugye senkinek nem kell bemutatni.

Milyen ajándékot vett a kis unokának?

A lányomtól, Zitától nagyon szép játékok maradtak meg. Egy édes kacsát vettem neki, ami szerintem nem ciki. Hangosan hápog, és a kicsi dermedten nézi. Még Bécsből hoztam 10 évvel ezelőtt egy olyan játéktelefon, ami, ha csörög, mozog a rajta lévő figura. Ez is sikert aratott nála. Egyébként mindenki Keresztapának hív, Don Corleone, ez illik hozzám. Zoli zenekarának összes tagja így szólít.

Egyébként hogy telnek a napjai, mivel foglalkozik mostanában?

Nekem az az elvem, hogy ha nincs munka, akkor keresek. Egy olyan aktív pasi, mint én, nem szeret ücsörögni. Világéletemben arról voltam híres, hogy mindig csináltam valamit, szeretek valamiben megfelelni. Amióta a Vidám Színpad végzett velem, azóta lefoglal, hogy szeretném ezt a műfajt megújítani. Most is azon töröm a fejem, hogy kikkel lehetne? Kitaláltam, hogy szívesen bevenném a Bagi Ivánt, a Nacsa Olivért, a Harsányi Leventét, a fiam konferálna, de még Korda Gyuri is benne lenne. Ezen gondolkozom, hogy hogyan lehetne ezt megcsinálni egy isteni jó lendületes műsorra. Most megyek majd Siófokra, mert az újévemet ott töltöm, persze fellépéssel. Ott már egy ilyen előrevetített kis műsort fogok előadni.

Csak színpadi műsorban, vagy tévés produkcióban is gondolkozik?

Én minden műsorban szívesen részt veszek. A tévés műsor a mai színészek számára sajnos egyre kevesebb. Nincs lehetőség, hogy ott is megmutassák magukat. Persze ma már egész más dolgokon nevetünk, de nem szeretném, ha a főiskolán már azt tanítanák a színészeknek, hogyan kell, mondjuk az ablakban dugni.

Más volt még, amikor ön kezdte a színészetet. A filmezéssel hogy áll?

Életem első filmje, ami nagyon nagy öröm volt számomra, az egy Móricz Zsigmond novella volt. Azt hiszem, azóta már letörölték. Harkabusz Tanár úr a címe, nem egy ismert mű. Én játszottam a főszerepet benne, Kazán Pista rendezte, és olyanok mellett játszottam, mint Gregus Zoltán, Mányai Lajos. Én voltam a fiatal tanár a szerep szerint. Mindenki el volt ájulva tőlem, aztán nagyon sokáig senki nem hívott filmezni. Úgy látszik nem szabad jónak lenni.

Nem tervezi, hogy visszatér a mozivászonra?

Én hiába tervezek… Tudja, ember tervez, isten végez. Ma mindenki félti a színházát attól, nehogy bejöjjön már egy tehetségesebb ember, mert kiderül, hogy rossz az, amit csinál. Negyven évvel ezelőtt, amikor 18 éves voltam bementem a Szenes Ivánhoz. Akkor ő volt az igazgatója a Budapest Varietének. Odamentem hozzá, és közöltem vele, hogy fellépnék. Megkérdezte ki vagyok, bemutatkoztam és közöltem, hogy színész szeretnék lenni. Annyit kértem, hogy engedjen fellépni, ha megtapsolnak, akkor maradok, ha nincs sikerem, rúgjon ki. Egy évig dolgoztam ott, életem első fizetése onnan volt, 120 forintot kaptam esténként. Ma már nem szeretek ajánlkozni, azt szeretném, ha hívnának. Letettem már valamit az asztalra, tudják, hogy ki vagyok, és mit érek.

Nézőként azért még eljár a színházba?

Mostanában egyre ritkábban. Régebben nem volt olyan színész, akinek ne tudtam volna a nevét. Tudtam ki játszik Békéscsabán vagy Debrecenben. Ma már annyian vannak, és úgy felhígult a szakma, hogy senkinek nem tudom a nevét. Nagyon szókimondó vagyok, és beleestem már abba a hibába, hogy bementem a szinkronba, ahol nem ismertem senkit és hátraszóltam a rendezőnek, hogy „mi van, te nem színészekkel dolgozol?” Hát ilyen vagyok.

Az unokáról már beszélt, de azért a fiát se hagyjuk ki. Ritkán lép fel közösen Zolival. Van ennek valami oka?

Valóban nem jellemző, hogy együtt szerepelünk valahol. Amikor ő kezdte a 90-es években, akkor nekem volt egy önálló estem a Vidám Színpadon, aminek az volt a címe, hogy Zanatórium. Zoli akkoriban nyomta a Sex Actiont, én pedig olyan bátor voltam, hogy kevertem a kabarét a kemény rockkal. Fergeteges sikerünk volt, ott léptem fel vele először. Azóta nem keverjük a dolgokat.

Hogy tapasztalja, a közvélemény tisztában van azzal, hogy önök apa és fia kapcsolatban vannak?

Igen tudják. Régebben ha mentünk valahova, mondták, hogy itt jön a művész úr meg a fia. Akkor még más volt a hangsúly a „fia” szón. Ha ma meglátnak, akkor azt mondják, itt jön a Döglégy meg a Cecelégy. Tudják, azért is, mert a modorunk ugyanolyan. Mind a ketten idegbeteg, őrült vagdalózók vagyunk.

Beszélt már családról, múltról, műsorról, hogy milyet szeretne. Vannak más tervei is, ami a szakmához kapcsolódik?

Ha úgy vesszük igen. Szeretnék írni egy könyvet, ami már félig kész is van. Eltűntettek egy színházat címmel a Vidám Színpadról szól. Minden anyagom megvan hozzá a Bodrogitól kezdve a Kibédi Ervinig. Ebben nincs mellébeszélés, csak a színtiszta igazságok. Nem a mocskolódásról szólna, ahogy ez ma divatos. Manapság divat botránykönyvet írni, de a Vidámról nem kell, mert ami ott történt, az maga a botrány. Csináltak belőle egy 28. színházat, ami olyan, mint a többi, csak nem figyel rá senki. Miért kell Budapesten egy időben, négy színházban is a Makrancos hölgyet műsoron tartani? Én nem vagyok olyan talpalós fajta, de ha valaki ezt kiadná és megírná, én feldiktálnám neki akármennyi idő alatt. A meglévő dolgokat odaadnám, csak lenne rá jelentkező. Keresek egy kiadót, ha bárkit érdekel, az ne fogja vissza magát. Izgalmasnak hangzik, és az is, ebben biztos vagyok.