A szakácskönyvből minden háziasszonynak legalább öt van. Emellett feltehetően saját receptfüzete is rendelkezésére áll, vagy édesanyja gyűjteményét veszi elő, ha valami finomságot szeretne alkotni a családnak. Nagy valószínűséggel egy mappa is található valamelyik polcon, amelyben a magazinokból kivágott receptek lapulnak és várják, hogy legalább fény érje őket. Akár egy füzetet is megtölthetnek a családtagok, kolléganők, barátnők, ismerősök által adott "isteni sajtos pogácsák, sütemények" típusú bejegyzések. A receptkártyák is elfoglalhatnak egy polcot, - ezek azok a színes, keménypapírra nyomtatott útmutatók, amelyeket bizonyos időközönként küldenek házhoz - persze pénzért - és egy szép mappában gyűjthetők össze. Érdekes lenne annak a kutatásnak az eredménye, amelyik azt vizsgálná, hogy ezek közül melyiket és hányszor használják rendszeresen a háziasszonyok. Még inkább, hogy melyikből készítenek ételt.
Schiffer Anna szerint a szakácskönyv jó támpontot adhat, de ő mindig akkor főzött finomat, amikor "önmegvalósított", vagyis csupán kiindulópontnak tekintette a szakácskönyvben leírtakat és saját ízlése alapján továbbgondolta a receptet. Most megjelent kötete sem klasszikus szakácskönyv, inkább egyszerűen elkészíthető, egyfogásos ételek gyűjteménye, amelyek a valódi szakácskönyvekben nem találhatók meg. Nagyszerűségüket az adja, hogy többségük elkészítéséhez egy óra sem szükséges.
- Egy éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szakácskönyvet kellene írni azoknak, akik hasonlóképpen éreznek mint én. Most - hogy nyugdíjban vagyok - sem szeretnék órákat tölteni a konyhában. Én utálok főzni! A receptek válogatásakor a fő szempontom az volt, hogy az étel gyorsan elkészíthető legyen. Figyeltem arra is, hogy ne legyenek túl zsírosak a fogások, de a kalóriákat nem számolgattam. Olyan ételek kerültek a kötetbe, amelyeket szeretek.
A könyvben így találhatók levesek, gombás-, hús-, tojásos-, zöldséges ételek receptjei, desszertek és kenyérre kenhető finomságok is.
A szerző a főzéshez szükséges konyhai felszereléseknél is az egyszerűségre törekszik. Az olvasót hasznos tanácsokkal látja el azzal kapcsolatban, hogy nem érdemes gyűjteni a robotgépeket - amire a legtöbb háziasszony hajlamos -, hiszen a sok gép sok munkát jelent. Az edények közül is csak az alapokat ajánlja, a különböző méretű lábasok mellett a kuktát, agyagtálat, mikróhoz használható edényeket, és a tűzálló üvegtálat.
A gyors főzés egyik feltétele, hogy néhány alapanyag mindig legyen a hűtőben és amikor szükség van rá, csak elő kelljen venni és kiengedni. Sok idő takarítható meg azzal is, ha a vásárlást előre megtervezi az ember - hangsúlyozza Schiffer Anna.
Azok a háziasszonyok, akik még nem sajátították el a mérleg nélküli főzést, hasznos útmutatót kapnak a kötetből arra vonatkozóan, hogy hány dekagramm lehet egy csapott vagy egy púpozott kanál liszt, vagy egy csésze rizs. Kezdőknek érdemes elolvasni azt a részt is, hogy mi a rántás, a habarás és hogyan sűríthetők be az ételek.