Kutyaelhelyezési ügy

Németországban évente átlagosan több mint 200 ezret tesz ki a hivatalos válások száma. S hogy ezen kívül a nem házastársi viszonyban élő párok közül mennyien mennek szét, arra a hatóságok szerint gondolni sem jó. S akárcsak másutt, természetesen Németországban is óriásiak a viták arról, hogy kihez is kerüljenek a gyerekek, mi legyen a házzal, illetve a lakással, az autóval, a bútorokkal és az egyéb ingóságokkal. A pereskedéseknek se szeri, se száma.
Egy pénteken közzétett tanulmányból ugyanakkor kitűnt, hogy a különváló felek egyvalamire alig gondolnak. Mégpedig arra, hogy melyikükhöz is kerüljön a kutya, továbbá, hogy mit is érezhet a kedvenc négylábú.

A hivatalos statisztika szerint Németországban kereken 5 millió a "háztartásokban élő" kutyák száma. Ennek kapcsán a mostani tanulmány is utalt arra az esetre, amely még 1996-ban történt, amikor a volt férj bírósági úton igyekezett visszaszerezni ex nejétől kedvenc spánieljét.

 Állatpszichológusok megállapították, hogy a kutya valóban kiváló kapcsolatban állt volt gazdájával. A kutyus a tárgyaláson sajátos módon nyilvánította ki érzelmeit, egyszerűen a férfi nyakába ugrott. Ezután legalább minden második héten 14 és 17 óra között láthatást biztosítottak számára.
Azóta természetesen Németországban számtalan hasonló vitára, sőt perre került sor. A bíróságok - mint ismertté vált - általában azt az álláspontot képviselik, hogy a kutya nem gyermek, ebből kifolyólag nem illetik meg "hasonló jogok." Azaz a válás után vagy az egyik félhez vagy a másikhoz kerül, éppen úgy, mint a hűtő vagy a kávéfőzőgép.

A tanulmány szerint mindez rendkívül rossz mind a kutya, mind azon partner számára, aki a válást követően búcsúzni kényszerül kedvencétől. Szakértők szerint az érzés talán annál is rosszabb, mint ha a kutya kimúlt volna. A már idézett állatpszichológusok szerint legalább annyira szomorúak azok az érzések, amelyek a korábban közösen kényeztetett négylábút gyötrik, arról nem is beszélve, hogy ő is megérzi, ha új partner érkezik a házhoz.

A következmény számos esetben súlyos depresszió, étvágytalanság, viselkedési zavarok, dühkitörések, konokság, s ezzel még nem ért véget a sor. A szakértők szerint a kutya érzelmeit tekintve olyan, mint a kisgyermek. A különbség csupán az, hogy - a kisgyermekkel ellentétben - ebből az érzelmi szakaszból soha nem nő ki.

A tanulmány nem tud semmifajta "tökéletes" megoldást. Sőt elismeri, hogy nincs is ilyen. Csupán az eddiginél nagyobb odafigyelést, empátiát és nagyobb kompromisszumkészséget sürget a korábbi közös kedvenc érdekében. Mert a kutya is úgy szenved, mint az ember, s ráadásul ez fordítva is igaz.