Az emlékezők felidézték: 1967-68 telén rendkívül enyhe volt az idő, sokéves rekordok dőltek meg, de 1968 januárjában váratlanul lehűlt a levegő, a térségre téli sportra alkalmas hó hullott. A brünni műszaki egyetem elsőéves hallgatói a friss hó hírére érkeztek, s két nap múlva röviddel tíz óra előtt föléjük zúdult a hógörgeteg.
A segítség későn érkezett, mert az előző éjszaka tomboló szélvihar elszakította a telefonvezetéket, az üdülőnek semmilyen kapcsolata nem volt a külvilággal: két ember gyalog vitte a tragédia hírét a legközelebbi lakott helyre, Alsókubin peremére, a mentők az első sebesültet csak kilenc, az utolsót tizenhat óra múltán tudták csak kórházba szállítani.
A megjegesedett hórétegre a tragédiát megelőző napon friss hó hullott, majd ennek tömege zúdult alá, mindent elsöpörve "borotválta kopaszra" a hegyoldalt.
Az áldozatok nevét őrző emlékoszlopokat szombaton az áldozatok családtagjai és az egykori sérültek, szemtanúk koszorúzták meg.