Milyen múltbeli gyökerei vannak, hogy Magyarországon nincs számottevő támogatottságú zöld párt?

Lakner Zoltán politológus: A rendszerváltás előtt volt zöld mozgalom. Ez a saját fontosságának lett az áldozata. Olyan értelemben, hogy ez egy nagyon fontos témája volt a rendszerváltásnak. A Bős-Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás egyike volt azoknak, ami nagyon sok embert, tízezreket mozgatott meg. Ezért, ezt a témát a rendszerváltó pártok fel is karolták. Azok a zöld mozgalmárok, akik megjelentek ezeken a tüntetéseken vagy ezeknek szervezői voltak, vagy csatlakoztak valamelyik nagy párthoz, vagy nagyon tudatosan a civil mozgalmárkodást választották. Akik nem csatlakoztak egyik párthoz sem, azt gondolták, hogy civil érdekvédőként kell ezt a témát képviselniük. Későbbi fejlemény, hogy ezek a civilek úgy gondolták, azt tapasztalták, hogy nem elég nekik párton kívül maradniuk, hanem egy saját szervezetet kell létrehozniuk. Én azt gondolom, hogy igazán komoly próbálkozások ez ügyben még nem voltak. Komoly erőfeszítéseket csak az utóbbi években tapasztalni.

Lát esélyt a közeljövőben a ,,harmadik erő" megjelenésére, illetve arra, hogy az pont egy zöld párt lesz, mint olyan ideológia képviselője ami támogatottságot élvez a társadalom részéről, de politikai képviselettel nem bír?

Még mindig nem tartunk ott, hogy önmagában egy környezetvédő párt meg tudna jelenni harmadik erőként. A harmadik erő problematika magában is épp elég nehéz ügy. Ha harmadik erő alatt egy olyan tíz százalék körüli kis pártot értünk, ami alapvetően át tudja rendezni a politikai viszonyokat, ha a két nagy párt egyike, csak vele tud kormányt alakítani, akkor arra van esély. Ebben a zöld témának lehet szerepe, a társadalomban van erre vonatkozóan nyitottság. Azt nem tudom, hogy
csak zöld témákra fel lehet e fűzni egy ilyen harmadik erőt? Hozzá kell tenni - ahogy Nyugat-Európában is látszik - hogy a zöld pártok messze nem csak környezetvédő mozgalmak. A környezettudatos gondolkodás az kiterjed a globalizációról, a gazdaságról és a különböző társadalmi problémákról való gondolkodásra is. Nem tudom, van-e készenlétben ilyen zöld erő, amely ennyire összetett módon volna képes politizálni, mert ,,pusztán" azzal, hogy védeni kell a
környezetet, nem lehet egy választáson elindulni. Azt gondolom, ma már vannak olyan szervezetek, amelyen ezen gondolkodnak, de még nincsenek abban a stádiumban, hogy önálló erőként el tudjanak indulni. Ez Nyugat-Európában sem ment két perc alatt.

Milyen szervezetekre gondol?

Nem olyan nagy titok, hogy a Védegylet a legszervezettebb erő ebből a szempontból, és az sem, hogy nekik vannak politikailag is értelmezhető megmozdulásaik. Ebből nem következik az, hogy ők automatikusan párttá kívánnak alakulni, ezt tőlük kéne megkérdezni. Ezért azt mondanám, ők
a legtudatosabban tevékenykedő csoport, és rájuk igaz az, hogy messze túl vannak már azon, hogy csak konkrét környezetvédelmi kérdésekben nyilvánulnának meg. Ott egy jóval nagyobb szellemi kapacitás van, és jóval tágabban értelmezik a környeztettudatos gondolkodást is. Nyilván
saját ambíciójuk függvénye, hogy tovább szeretnének-e lépni, vagy úgy gondolják, hogy egy nagyon szervezett, és nagyon jól működő civil szervezetként ők kellően befolyásosak tudnak lenni a magyar közéletben. Nekik kell eldönteni, hogy egy értékeket és érdekeket kifejező, de civil szervezetként elég nyomásgyakorló erővel bírnak-e ahhoz, hogy befolyásolják a magyar közéletet.

A rendszerváltás óta új párt nem jutott be a parlamentbe, kivéve a MIÉP-et, ami csak névleg volt új, hiszen az MDF-ről hasadt le. A választási rendszer mennyire nehezíti egy új párt porondra lépését?

Részben a választási rendszernek tudható be. Az ajánlószelvény-gyűjtés eleve egyfajta szervezettséget kíván. Az ötszázalékos küszöb pedig azt jelenti, hogy aki megjelenik annak nem elég nyomokban jelen lennie, hanem kell egy országos lefedettség. A pártfinanszírozás is úgy van kialakítva, hogy az előző választáson egy százalék feletti pártok kapnak belőle, azaz egy új párt nem kap semmit. Ez nyilván nem segíti elő azt, hogy új pártok jelenjenek meg. Vannak olyan tényezők is, amik nem feltétlenül a választási rendszerből adódnak. Az állítólagos igény ellenére azért sem jelentek meg új pártok, mert az nem elégséges, hogy ,,tiltakozunk a nagy pártok ellen". Kell egy program, tetszik, nem tetszik kell egy ideológia, egy értékbázis, kellenek eladható személyiségek akik vonzerőt jelentenek, és mindennek meg kell jelennie a médiában, hogy értesüljenek róla az emberek. És mindehhez kell nem kevés pénz, ha nem állami akkor magánforrás. Ez így, együtt nagyon nehéz feladat. És még egy dolog: azzal, hogy egy párt megjelenik a harmadik erő mítosz is megváltozik. A választópolgárok nagyon komolyan vágynak a harmadik erőre, amelyik nem a Fidesz és nem az MSZP, de ha meglátják akkor már úgy gondolkodnak róla, mint egy konkrét pártról szoktak, és ez a messianisztikus várakozást meg is szünteti.

Ezt értelmezhetjük úgy, hogy a harmadik erő iránti vágy, tulajdonképpen nem más, mint a pártpolitika látogatottságának egyik tünete, ezért ha a harmadik erő párttá lőn és miköztünk lakozék, akkor az utálat kivetül rá is?

Talán nem jár rögtön az elutasítottsággal, de mindenképpen gyanakvással fogadják majd, hiszen ugyanabba a politikai logikába akar beilleszkedni, amit kritizál. Nyilván az tud majd sikeresen fellépni - ez előbb utóbb be fog következni - aki egyszerre vehető olyan komoly erőnek, amire rábízható az ország vezetése és egyúttal hitelesen tudja képviselni a változást. Ennek a két dolognak kell összekapcsolódni a sikeres indulás anyagi és más feltételeivel.

Miért merült fel 2005-ben a Védegylet holdudvarában , hogy legalább a puhatolózás szintjén megvitassák a párttá alakulás kérdését? Úgy gondolják, hogy a meglévő zöld pártok nem képviselik a mozgalom céljait?

Schiffer András a Védegylet szervezőbizottságának tagja: Jogi értelemben attól párt egy szervezet, hogy akként jegyzi be a bíróság. Szociológiai értelemben pedig attól kezdve, hogy bír egy releváns támogatóssággal, ami nem feltétlenül éri el az öt százalékot, de érzékelhetővé teszi a jelenlétüket a társadalomban. Ilyen szempontból egyetlen zöld párt sincsen. Az egész politikai válság gyökerét az jelenti, hogy - szemben a '90-es kiinduló helyzettel - nincsen folyamatos interakció a társadalmi önszerveződések és a pártok között. Amik eddig kezdeményezések voltak, és azt gondolom ez lehetett a sikertelenség egyik oka, hogy nem a - nagyon széles értelemben vett - zöld mozgalomból fogalmazódott meg a szándék a politikai képviseletre, hanem voltak olyanok, akik úgy gondolták, hogy ők a zöld gondolat autentikus képviselői, és a zöld szimpatizánsoknak kutya kötelességük felsorakozni mögéjük. A világ nem így működik.

Milyen érvek hangzottak el a párttá alakulás mellett és ellen? Hogy alakult ki az, hogy a többség végül elutasította az ötletet?

2005-ben elég világosan megfogalmaztuk - mármint akik érdeklődtünk ilyen irányba a Védegyletben - hogy milyen feltételei vannak egy párt indulásának. Egyik feltételt sem láttuk megvalósíthatónak, ebből a legevidensebb a financiális oldal, az egy eléggé fekete-fehér dolog.
Ilyen feltétel, hogy a szervezeti struktúrája legyen más, mint a jelenlegi pártoknak. Azt nem lehet csinálni, hogy a társadalmat boldogítani akarod például részvételi demokráciával, deliberatív játékszabályokkal, közben a párton belül ugyanazokat a működési mechanizmusokat képezed le, amit tulajdonképpen mindenki más is alkalmaz. Ez egy olyan ellentmondás amit nem lehet hosszú ideig fenntartani. Beszéltünk arról is 2005 nyarán, hogy nem csak financiális, de morális küszöbe is van a politikai piacra lépésnek. Abból, hogy sokan elutasítják a jelenlegi pártokat, még nem egyenesen következik az, hogy egy új párt iránt feltétlenül bolondulni fognak. Ezért fontos, hogy az új párt, már magában a működésében is eltérjen a jelenlegi pártok gyakorlatától. Sólyom László köztársasági elnökké választásakor a Védegyletet - mint kezdeményezőt - a tenyerén hordozta a sajtó, de ezt nem volt szabad bíztatásnak venni. Ugyanis, pont azt értékelték, hogy civil szervezetként szóltunk bele a nagypolitikába. Nem egyszerűen az MSZP meg a Fidesz iránt érzékelhető a közutálat, hanem maga a pártpolitika iránt. Nem kell egyszer és mindenkorra felhagyni a pártalapítás gondolatával - mi sem véletlenül gondolkodtunk erről - de nagyon mértéktartónak, okosnak, és hitelesnek kell maradni ahhoz. Fontosnak tartom, hogy mi nem zöld pártot akartunk, amikor gondolkodtunk erről.
Én ma sem szeretnék egy olyan zöld pártot, ahogy azt Magyarországon elképzelik, egy fa és madárvédő pártként. Én azt látom, hogy a mai kínálatban helye van egy ökopolitikai célokat megfogalmazó alapvetően radikális demokrata erőnek, ami mást nyújt mint a meglévő
kínálat. Ez nem merülhet ki a környezetvédelem kérdésében.

2005 óta változott a politikai helyzet annyira, hogy újragondolják a párttá alakulás kérdését?

Azt azért szeretném tisztázni, hogy a Védegylet párttá alakulása korábban sem merült fel és a szervezet a jövőben sem fog párttá alakulni, ez egészen biztos. Körülöttünk ugyanakkor úgy öt éve folyton felbukkan a a pártképviselet gondolata , de ebből még bőven lehet, hogy – ahogyan lényegében 2005-ben sem – még hosszú évekig nem következik semmi. A politikai helyzet persze jelentősen megváltozott. 2006-ban az amúgy már kiábrándult választók jelentékeny hányada előtt a pártpolitikának még volt egy tartaléka, akit úgy hívtak, hogy Gyurcsány Ferenc. Az ebbe a
tartalékba helyezhető remény 2006 őszén szertefoszlott. Abban is változott a helyzet, hogy Orbán Viktor azóta még egy választást elvesztett. Ebből lehet arra következtetni, hogy megnőtt az igény egy olyan politikai szereplőre, ami a jelenlegi politikai elittől gyökeresen különbözik, de nem jelenti azt, hogy megérett a helyzet egy új párt alapítására. Abban is változott a helyzet, hogy egyre
világosabban látni, mennyi teret enged - vagy inkább egyáltalán nem enged – az új társadalmi mozgalmak előtt a neoliberális gazdaságpolitika. A gazdaság- és társadalompolitikai trendekkel való brutális szembesülés nyilván abba az irányba mutat, hogy a - fenntarthatóság, igazságosság és átláthatóság elvei körül megfogalmazott - rendszerkritika politikai képviselete hiánycikk.