Trokán Pétert az influenza sem akadályozza meg abban, hogy Christopher Hampton Hollywoodi mesék című darabjában Thomas Mannt játssza Budaörsön. A világhírű német íróról köztudott, hogy Amerikába emigrált a második világháború elől, akárcsak bátyja, Heinrich Mann. A darabból az is kiderül, hogy Nobel-díjának tekintélyével támogatta bátyját és az egész emigrációt.
- A darab kicsit ironikusan ábrázolja Thomas Mannt. Miért?
- Talán mert a Nobel-díj kiváltságos helyzetet teremtett neki az emigrációban is, ő lett a német menekültek feje. Azt hiszem, az írók is úgy "működnek", mint a színészek egy társulatban. Akinek egy kicsit jobban megy, azt elkezdik cikizni, szeretetből vagy valódi irigységből. Most hogy ketten a Nemzetiből egy tévésorozatban vagyunk - Stohl András a társam -, mi is megkapjuk a magunkét. Egyébként tényleg, betegen is játszom - most először fordult velem elő, hogy egy tüsszentést nem tudtam elnyomni a színpadon, holott a színésznek általában minden baja elmúlik a deszkákon -, ezért beleszőttem Thomas Mann felszólalásába.
- Különdíjat is kaphatna érte. Apropó, díj: három évtizeddel ezelőtt kapta első és eddig egyetlen jelentős díját...
- A Jászai Mari-díjjal 1977-ben tüntettek ki, amikor hét éve voltam a pályán. Szerencsém volt, mert olyan társulatban lehettem, mint a kecskeméti, ahol akkor Ruszt József volt a vezető, és Gábor Miklós, Vass Éva a tagok. Mellettük nőttem fel, és a díjat is annak köszönhettem, hogy termékeny társulatban dolgoztam. Nagyon szerettem vidéki színész lenni. Kecskemét után játszottam Sopronban, Veszprémben - sok tapasztalatom van. 1978-ban Ruszttal együtt jöttünk fel a megalakuló Népszínházba, ami nem volt jó döntés. Én mindenesetre akkor arra voltam kíváncsi, milyen lehet százas szériát játszani, mert vidéken egy darab, bármilyen jó is, legfeljebb harminc előadást ér meg! Ruszt visszamenekült vidékre, és megalapította a zalaegerszegi színházat, ami neki köszönheti létét és azt,hogy ma már fontos vidéki műhely.
- Ön viszont a Nemzeti Színházba került, amelynek ma is tagja…
- Háromszor lettem a tagja. Először, amikor stúdiósként bekerültem 1969-ben, Bodnár Sándor keze alá. Két hét múlva Sinkovits Imre mellett találtam magam, egy olyan produkcióban, mint a Mózes, amely sok éven át ment. Másodszor 1981-ben kerültem oda, Vámos László igazgatása alatt, amikor Sík Ferenc olyan előadásokat rendezett, mint Sütő András Advent a Hargitán-ja és Balkáni gerléje, míg Kerényi Imre a Csíksomlyói passiót állította színre, ami szintén tíz évig műsoron volt, és bejárta a világot. A Nemzetinek feladata a magyar értékek bemutatása! Nem véletlen, hogy a mostani színház két legnagyobb sikere, ami a százas széria felett fut, Csiky Gergely Buborékokja és Weöres Sándor Holdbéli csónakosa. De nagy siker volt Bíró Lajos Sárga lilioma is, amiben szintén játszhattam. A Nemzetihez való kötődésem tehát erős.
- Öt éve, az újjáalakulásakor került be ismét az ország első színházába…
- Igen, és erre büszke vagyok! Schwajda György akkor összeszedte a legjobb műszakot, a legkíválóbb kisegítőket, öltöztetőket - az enyém hetven felett van, de úgy fut, mint a nyúl, és kisujjában van a szakma! A Nemzetinek a legtekintélyesebb szakmai színháznak kell lennie. Tudta ezt Jordán Tamás is, aki felfejlesztette a társulatot. Most azonban egyelőre mindenkinek bizonytalan a helyzete az új felállásban, nem tudunk semmit a jövőnkről. Alföldi Róbert, az új igazgató majd februárban, a szerződtetések idején nyilatkozik a társulatról.
- Évek óta játszik Budaörsön, jelenleg a Hollywoodi meséken kívül a Barátom, Harvey című darabban is.
- Egyik legjobb színházunkból járok az ország egyik legnehezebb körülmények között dolgozó színházába, ahol Éless Béla heroikus küzdelmet folytat a megmaradásért. Őt még Tatabányáról ismerem, negyedszázados barátság fűz hozzá. Tisztelem, hogy megszállott színházi emberként mindig műhelyeket teremt. Olyan neveket hív meg, mint Koncz Gábor, Almási Éva, Görgey Gábor, aki legutóbb rendezett is, a Huzatos ház című saját művét, amiben szintén játszom. Jól érzem magam Budaörsön, a vidéki színészi éveimet idézi vissza a légkör, amiben dolgozunk. Nem vagyok pesszimista alkat, amolyan keljfeljancsiként igyekszem megőrizni a pozítiv hozzáállásomat, ami ebben a világban egyre nehezebb. De mivel Rák vagyok, fontos nekem a család, a gyerekeim.
- Mindkét lánya, Anna és Nóra is apja örökébe szeretne lépni. Színésznőnek készülnek. Nem sikerült lebeszélni őket a pályáról?
- Nem is próbáltam. Mást nem tehetek értük, minthogy velük izgulok. Legutóbb Annáért, aki a Szeget szeggel előadásában játszik a Budapesti Kamaraszínház stúdiójában. Előtte pedig Nóráért, aki Egerben alakította Tímeát az Aranyemberben. Egerben igazi színház van Csizmadia Tibor igazgató jóvoltából, ott az emberek még kiöltöznek, ha színházba mennek, szeretik és ismerik a színészeket. A pályám felét, tizennyolc évet töltöttem vidéken, ismerem ezt a szeretetteljes légkört. Azt kívánom, hogy a lányaimnak is ilyenben legyen részük! Egyelőre még harmadikosok a főiskolán, Anna zenés osztályban Kerényi Imrénél, Nóra prózaiban Marton László osztályában.
- Szerencséje volt a tévésorozatokkal, amelyek országos népszerűséget szereztek Önnek. A Szomszédok teleregény után, amit rendszeresen ismételnek, most ismét egy újabb sorozat, a Tűzvonalban részese…
- Ez már nem szappanopera, filmes technikával készül. Izgalmas, erőteljes mozi, az emberek visszajelzése is ezt mutatja.
