A jelenség okát az Aarhus-i Egyetem kutatói a "Science" című szaklapban magyarázzák meg: a hernyók bőrének felületén ugyanazok a vegyületek találhatók, mint a hangyalárvákén. Ennek következtében a hangyák rendre örökbefogadják az ilyen hernyókat.
A hangyák védekezésül egyre kifinomultabb eszközöket fejlesztenek ki a betolakodók felismerésére, írja a Koppenhágai Egyetem kutatója, David Nash és csapata, szintén a "Science"-ben. Az élősködők viszont állandóan megpróbálják kikerülni a védelmi rendszert. Minél pontosabban másolja le egy lepkepopuláció a hangyabőr szénhidrogén-összetételét, annál nagyobb sikerrel járnak az élősködő hernyók.
A kutatók a petéit kornistárnicsra (Gentiana pneumonanthe) rakó boglárkák különböző populációit vizsgáltak Dániában. A kikelést követően a hernyókat a Myrmica rubra és Myrmica ruginodis hangyafajok dolgozói cipelik be saját fészkükbe.
Ott aztán a hangyák saját szaporulatuk kárára kosztoltatják a hernyókat.
A hangyabőr kémiai leutánzása már annyira részletes, hogy helyszínenként változik, a dán hangyapopulációk ugyanis már genetikailag is eltérnek egymástól, ahogy finomítják kémiai illatfelismerési módszereiket. Ezt figyelembe kell venni a ritka boglárkalepke visszatelepítési kísérleteinél is, hangsúlyozzák a kutatók.
A hangyaboglárka hernyójának élősködő viselkedése már régóta ismert, eddig azonban nem voltak ismertek a kémiai "felvértezési verseny" pontos részletei.