A HD 65001 katalógusjelű közeli, körülbelül 90 millió éves csillagot övező, s kis fantáziával molylepkére emlékeztető protoplanetáris "korongot" a csillag porrészecskéken szóródó sugárzása rajzolja ki az infravörös tartományban. A felhő karakterisztikus mérete eléri a 35 milliárd kilométert, azaz körülbelül háromszorosa a Naprendszer átmérőjének.

A hasonló korú csillagok körüli porfelhők, melyekből bolygók alakulhatnak ki, tipikusan korong alakúak. Néha azonban "lencsevégre" akadnak a HD 65001 körüli felhőhöz hasonló, furcsa geometriájú képződmények is. A felfedező csoport tagja, Denis Hines (Space Science Institute, Corrales, New Mexico) szerint az aszimmetria oka, hogy a HD 65001 áthaladt az intersztelláris anyag egy lokális sűrűsödésén, s a korong, illetve a csillagközi tér anyagának kölcsönhatása az előbbi porrészecskéit a mozgás irányával ellentétesen, a csillag mögé söpörte. Az, hogy ez a folyamat milyen hatással volt a korong anyagára és a benne esetleg formálódó bolygókra, még nem ismert. A magyarázat azért is érdekes, mert a jelenlegi elképzelések szerint a Naprendszer környezetében az intersztelláris anyag sűrűsége nem jelentős, mivel azt egy néhány millió évvel ezelőtti szupernóva-robbanás valósággal kisöpörte kozmikus térségünkből. A HD 65001 porkorongjának esete azonban azt mutatja, hogy mégis csak maradhatott sűrű csillagközi anyag egészen közel, mindössze 100 fényévnyire tőlünk.

A Hubble más felvételei is azt bizonyítják, hogy az a kozmikus környezet, amelyben a csillag létrejött, kialakuló bolygórendszerére is jelentős, egyelőre azonban még tisztázatlan természetű hatással lehet. Például a Trapéziumként ismert alakzatot alkotó, az Orion-köd gerjesztéséért elsősorban felelős forró csillagok erős ultraibolya sugárzása és csillagszele is több protoplanetáris korongot deformált a régióban. A kutatók szerint a sűrűbb intersztelláris közegen való áthaladás a kialakuló bolygók atmoszférájára lehet leginkább hatással.

A "molylepke" felfedezése a Hubble NICMOS (Near-Infrared Camera and Multi-Object Spectrometer) műszerével és a Spitzer űrteleszkóp eszközeivel végzett, bolygórendszerek keletkezésének és fejlődésének tanulmányozását célzó összehangolt megfigyelések eredménye. A kutatás keretében egy csoport Michael Meyer (University of Arizona, Tucson) vezetésével először a lehetséges jelölteket választotta ki a Spitzerrel infravörös többletsugárzásuk alapján, majd az ígéretes célpontokat a NICMOS műszerrel analizálták részletesebben. Ennek koronagráfjával a felvételeken a központi csillag kitakarható, így jobban megfigyelhetők a körülötte lévő porfelhő részletei. Meyer szerint a NASA Föld körül keringő obszervatóriumainak ilyen együttműködése egyedülálló lehetőséget teremt a formálódó bolygórendszerek összetételének, dinamikájának és fejlődésének kutatásában, segítségükkel ugyanazokat a folyamatokat figyelhetjük meg a távoli csillagok körül, melyek valószínűleg a Naprendszer kialakulásakor is zajlottak egykor.

A kutatás részleteit taglaló szakcikk az Astrophysical Journal Letters c. folyóirat 2007. december 20-i számában jelent meg, s beszámoltak róla az Amerikai Csillagászati Társaság (Americam Astronomical Society) 211., a texasi Austinban zajló ülésén is.