Csehországban törvény zárja ki bizonyos tisztségek viselését olyanoknál, akik a múlt rendszerben is funkcionáriusok voltak...

S akkor mi van? A prágai parlament harmadik legerősebb erejének a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja számít, 20 százalék körüli eredményekkel! Mi olyan törvényt hoztunk a közéleti szerepvállalásra, ami semmilyen szankciót nem tartalmaz, lehetett volna szigorúbbat. A média esetében elismerem, hogy az MDF nem végezte el a tavaszi nagytakarításnak nevezett programját. Tegyük hozzá azért a tisztánlátás végett, hogy alig 60 százalék ment el szavazni az első szabad választásokon, és ennek a negyede voksolt ránk, az SZDSZ-re alig valamivel kevesebb. Ennek ellenére az egyéni választókerületek révén többségre tettünk szert a parlamentben, 160-nál is több képviselővel. Ezzel azt kívánom érzékeltetni, hogy a teljes, cselekvőképes lakosság mindössze a tizennéhány százaléka voksolt ránk, így kérdés, mire is kaptunk mi felhatalmazást. Békés, demokratikus, parlamentáris, alkotmányos átalakulásra. Ami a gazdasági hatalommegtartást illeti, azt is vegyük figyelembe, hogy az ország maradt, ami volt! Korábban 800.000 MSZMP-tag élt itt. Az ő nagy részük persze a munkahelyi előmenetel miatt kötötte ehhez is a sorsát, ők sosem váltak támogatóinkká. Mégis azt mondom, hogy az első négy év mérföldkőnek számít, az ország visszatért a demokratikus államok közösségébe. E négy év, és Antall József működése alatt a nemzetközi közvélemény sohasem kérdőjelezte meg, hogy Magyarország hová is tartozik.

Említette, hogy Göncz Árpáddal is összetűzésbe kerültek.

Hajjaj, nem is egyszer, folyamatosan. Ő ellensúlyt próbált képezni a kormánnyal szemben, ennek legerőteljesebb megnyilvánulása a taxisblokádnál való megjelenése volt. Ez szerintem elfogadhatatlan, felelősségre kellett volna vonnunk az akkor lehetséges törvényes eszközökkel. Mégis elfogadtunk egy közkegyelmi törvényt, épp az ő javaslatára. Én közöltem előtte, hogy ne nekem kelljen benyújtani az amnesztiatörvényt, mert akkor nem tudnám folytatni a miniszteri munkámat.



Csurka, Dávid Ibolya és egy tévedés története

Van itt még egy jelentős kudarc. Az MDF rendszerváltó szövetségből néhány százalékos törpepárttá erodálódott. Hogyan élte ezt meg?

Nem foglalkozom vele! Elhagyott minket az MDF. Ha már Lezsák Sándort is kizárták, miről beszélünk? Ki maradt a régi MDF-ből?

Például Dávid Ibolya...

Igaz, ő akkor is képviselő volt már. Illetve Csapody Miklós is. Mindezek ellenére ennek az MDF-nek már semmi köze a régihez, sehol sincsenek már az egykori kormány tagjai, vagy a hajdani képviselők. Antall József forogna a sírjában. Úgy érzem nekem már évek óta semmi közöm ehhez az MDF-hez.

Ennek ellenére egész sokáig kihúzta ott, mígnem megalakították a Nemzeti Fórumot.

Igen. A második ciklusban a kormány jelentős része bekerült megint az országgyűlésbe, harmincnyolcan lettünk frakciótagok. Aztán jött egy nagy szakadás, a néppártiak kiváltak tőlünk, majd el is süllyedtek. 1998-ban a Fideszhez kötöttük politikai továbbélésünket, ennek ellenére Dávid Ibolya egy sajátos, Fidesszel szembeforduló politizálást alakított ki. Ezt a választók nem honorálták, és mi sem tudtuk így továbbfolytatni.