Miért nem akadályozták meg az elnökasszony manővereit?

Mert őt választottuk meg elnöknek. 1998-ban a kudarcos választási szereplés után sokan Lezsákban láttuk a felelőst, Dávid Ibolyában pedig a jövőt. Azt gondoltuk tévésen, hogy ő majd egy új, modernebb MDF-vezetést fog megvalósítani, ezért több küldött-társammal együtt az ő elnökké választását támogattuk. Meg lehet nézni, mi történt azóta. Részemről tévedés volt, hogy nem Lezsák Sándorban láttam a folytatást...

Hadd kérdezzek rá egy másik személyhez fűződő viszonyára! 1993-ig a Fórum egyik vezéralakja Csurka István volt. Vele milyen kapcsolatot ápolt?

Őt a legendás MDF-vezetők közé kell sorolnom. Csoóri Sándorral együtt a nemzeti irodalom legnagyobb nevét jelentette számunkra. Amíg meg nem írta Antallal szembefordulva híres dolgozatát a Magyar Fórum hasábjain, mi igazi megmondóembernek tartottuk. Ő golyófogónak titulálta magát, és a Vasárnapi Újságban egy nagyon népszerű és hallgatott műsorban rendszeresen ostorozta a régi rend tagjait, és azok megnyilvánulásait. Képviselőtársaim, és én is nagy tisztelettel voltunk irányába, egészen addig, amíg Antall Józsefet nem támadta meg, mert ő mindnyájunk számára mércét, igazodási pontot jelentett. Később tudtuk meg, hogy Csurka is ügynök volt. Lehet, ez is gátolta Boross Pétert abban, hogy nem akart rendet csinálni az átvilágítási kérdésben. Miután Csurka István kivitorlázott az MDF-ből, már nem tartottam vele a kapcsolatot.

Irányítani a jövőt

A parlamenti patkó túlfelén ülő képviselőkkel milyen kapcsolata van?

Mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, állandóan tagja vagyok a Ház alkotmányügyi bizottságának, ahol számos szocialista politikussal sikerült már együttműködnöm. Sok alkalommal képviselem külföldön a magyar parlamentet, ilyenkor a delegációknak kormányoldali képviselők is tagjai, soha semmilyen gond nem volt ebből. Eszembe jut Göndör István is, aki a képviselők javadalmazásának szabályozásával foglalkozik, őt is szakmailag igen nagyra értékelem. Akiket megismertem, azokkal mind jóban vagyok. Még a mostani elmérgesedett helyzetben sem mondhatom, hogy személyes érzelmi motivációk irányítanának munkám során. Még egy példát hadd hozzak erre: évekig a foglalkozásügyi bizottság elnökeként dolgoztam. Ott kormánypárti többség volt, mégis elnöki működésem ellen sosem érkezett kifogás. Egyedül talán Horváth Csabával lehetett volna jobb együttműködésünk, ám ez valamiért elmaradt.



Rengeteg szervezetben, bizottságban vállal ma is feladatot. Hogy fér ez össze a családi élettel?

Nehéz ügy, sok lemondással jár egy családban, ha a családfő elkötelezi magát a közéletnek. Ahogy említettem, a család támogatása, megértése, türelme nélkül ez nem menne. Csak így lehetséges.

Végül a jokerkérdés. Van-e valamilyen aforizma, idézet, bölcsesség, amit politikusként a szeme előtt tartott az évek során?

Tudom, ilyenkor illik valami szép magyar idézetet mondani...

Lehet külföldi is.

Mégis magyar lesz. Nemrég újra rátaláltam egy Széchenyi-idézetre, amit régebben is kedveltem: „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk!” Életemnek több mint negyven éve egy olyan rendszerhez kötődött, amelyben a társadalmi szerepvállalás eszembe sem juthatott. De mégis hiszem, hogy igaz a mondás, és sok keserves eredmény ellenére is arra készülök, hogy a jövőt irányíthassuk.