Ugyanezzel az érvvel támasztotta alá a Simon Gábor plébános szombati Gárda-ünnepségtől való eltiltását Márfi Gyula veszprémi püspök is. Az avatás ennek ellenére rendben lezajlott (leszámítva a szervezők és egy Dávid-csillaggal megjelent nő közti szóváltást), csak a szentelési aktusra nem került sor. Magyar Zoltán, a Gárda helyi kapitánya azt emelte ki szónoklatában, hogy szervezetük nem rasszista, Szegedi Csanád a Jobbik alelnöke pedig a cigánybűnözésre helyezte a hangsúlyt, és a hazánkban szerinte tapasztalható közel-keleti befolyásra hívta fel a figyelmet.

Később Szegedi az egyházi bojkottot is kommentálta: „ha Márfi Gyula leszélsőjobboldalizza a Magyar Gárdát, ezzel leszélsőjobboldalizza a magyar törvényeket és a magyar törvényhozást” – vélte az alelnök. Megjegyezte még, hogy „az egyház a mostani esettel saját magát minősíti.”



Politikai polémiák

A Gárda és a szórványos egyházi szerepvállalása kapcsán néhány alapvető kérdést fel kell tenni, amelyek megválaszolása hozzájárulhat egy szélesebb körű társadalmi közmegegyezés létrejöttéhez. Az első alapvető polémia, hogy egy egyházi személy részt vehet-e bármilyen ünnepségen magánszemélyként. Továbbmenve, megnyilatkozhat-e bármilyen helyzetben egy felszentelt pap vagy lelkész civil minőségben? El lehet vonatkoztatni attól a ténytől, hogy ő élethivatásánál fogva a klérus tagja? Az egyházi hivatalos álláspont a kérdésben a „nem”-válasz irányába hajlik. Legalábbis ezt jelzi, hogy az augusztus 20-ai gárdaavatós papi részvételt még magánakciónak értékelték, de Simon Gábornak már kifejezetten tiltották a szerepvállalást a hétvégén.

Amennyiben amellett tesszük le a voksot, hogy az egyházi személyeknek igenis lehet civil megnyilatkozásuk, szereplésük, felvetődik egy újabb kérdés, hogy a papi /lelkészi jogosítványnak számító szentelés végezhető-e privát tevékenységként. További érdekes probléma, hogy mi alapján lehet megválogatni azt, hogy az egyház részvételével szimbolikusan állást foglalhat egy-egy szervezet mellett, míg másoktól elzárkózik. Ha pusztán a jogi helyzetet nézzük, igazat kell adni a Jobbik kifakadásának: a Gárda jelenleg legálisan működik, és bár a bíróságon a feloszlatásukat kezdeményezték decemberben, egyelőre nem marasztalták el őket jogszabálysértésért.



A másik szemléletmód, amit Bölcskei Gusztáv és Márfi Gyula is magáévá tett, a társadalmi közmegegyezés kritériuma. Eszerint az egyházak küldetésüknél, lényegüknél fogva senkit nem rekeszthetnek ki, minden embert egyenlően kell kezelniük, nem állhatnak megosztó hatású csoportosulás mellé. Eme aspektus persze magában hordozza a dilemmát, hogy mi minősül megosztó jelenségnek, és hogy mekkora a politika, illetve a média szerepe egy-egy szervezet kirekesztővé mázolásában. Jelen helyzetben igencsak nagy, legalábbis a Katolikus Egyház elmarasztalása II. János Pál bocsánatkéréséből levezetve meglehetősen mesterkélt.

Ódzkodva az egyházi magatartás megítélésétől egy tényt mégis méltatni kell: a klérus ráébredt arra, hogy a társadalmat érzékenyen érintő kérdésekre (és kérésekre) igenis azonnal választ kell adni. Legfőképp az egyházi pártpolitizálás gyanúját felvető ügyekre. A gyors reakció most Márfi Gyula érdeme volt, ám ha a tendencia folytatódik, más esetekben is várhatunk időben kialakított, ésszerű egyházi állásfoglalást.