- A végzettek elhelyezkedésének felmérése most folyik. A tapasztalatok szerint egy éves nyomon követésből lehet reális következtetéseket levonni. Egy hónap elteltével azt mondhatom, a végzettek negyven százaléka elhelyezkedett. Ez a program egyébként nem azzal a céllal indult, hogy mindenkit elhelyezzünk, de nyilván erre törekszünk. Azt is hozzáteszem, nem mindenki munkanélküli, aki a képzésen részt vesz. Van aki szeretne még egy szakmát, másrészt a program célja az általános képzettségi színvonal növelése, ilyen például a felzárkóztató képzés. Attól, hogy valaki elvégzi az általános iskolát, még nem számíthat arra, hogy most már könnyedén el tud majd helyezkedni - tudatja a realitásokat dr. Soós Adrianna.
- Sokan jelentkeztek az első ütemre. Közülük kik vállalkoznak a második lépésre?
- Akik szakképzettséget szereztek, azok aligha. Akik viszont a felzárkóztató programban vettek részt, azok természetesen szeretnének továbblépni. A felzárkóztatás igazi jelentőségét abban látjuk, hogy az általános iskolai végzettséget megszerzik, e nélkül pedig nem lehet szakmát szerezni. Ezt a felnőttképzési programot olyan családoknál is jónak találom, ahol sok kisgyerek van, mert mintát jelent nekik: lám a szülő is tanul.
- Ma, amikor magas a munkanélküliség, mi alapján válogatják a szakmákat, melyeket veszik fel programjukba?
- Igyekszünk a képzést elsősorban a hiányszakmákra irányítani. Néhány szakmában az a probléma, hogy nem tudunk elég hallgatót bevonni. Természetesen nálunk is vannak népszerű és kevésbé népszerű szakmák. Az építőipari, forgácsoló ipari szakmákban például tartós hiány van. A rendszerbe egy korlátot is beépítettünk, ha országosan, vagy adott régióban egy szakma elér egy adott szintet, akkor további jelentkezőket nem támogatunk. Törekszünk arra, hogy ne legyen túlképzés - magyarázza a főigazgató-helyettes.
- Egy munkáltató, ha munkaerőt keres, általában elvárja a több éves gyakorlatot. Akik ezeken a programokon szereztek szakmát,még nem tettek szert ilyen rutinra.
- Nem lehet kötelezni a munkáltatót arra, hogy bárkit alkalmazzon. De jó néhány hallgató van, aki munkaviszonyban áll és hasonló munkakörben dolgozik, mint amelyhez a szakmát éppen tanulja. Ezeknek az embereknek már van bizonyos fokú munkatapasztalatuk. Tehát képet tudnak alkotni a munka világáról, például arról, hogy miként lehet együttműködni másokkal, hogyan kell a főnökhöz viszonyulni.
Dr. Soós Adrianna szerint legaktívabbak a jelentkezők Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, náluk többször kellett emelni a kvótát. Habár a fővárosban is sokan jelentkeztek, kiemelendőnek tartja, hogy azokra a megyékre jellemző leginkább az aktivitás, ahol magas a munkanélküliség. Eleinte a több szakmával rendelkezők is érdeklődtek, de amikor világossá vált, hogy elsősorban az első lépést, az első szakmát támogatja a program, akkor a másik oldal aktivizálódott, tehát a nyolc általános iskola nélküliek, a szakképzetlenek. A végzettek több mint hetven százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel került be. Általában a 25-45 év közöttiek kapcsolódnak be szívesen ebbe a képzési formába. Negyvenöt év fölött az emberek sajnos úgy érzik, ha nincs képzettségük, munkaképességük csökkenő szakaszára már nem érdemes tanulni. A főigazgató-helyettes ezt a gondolkodást igen károsnak tartja, mert meggyőződése, hogy még ötven felett is érdemes időt áldozni a tanulásra. A második lépcsőre egyébként most lehet jelentkezni, pillanatnyilag hét-nyolc ezer "továbbtanulóval" számolnak. Nagyon fontosak továbbra is a felzárkóztató lépések. A távlati jövőt illetően pedig megtudtuk, hogy valószínűleg lesz a programnak harmadik és további "lépése" is, hiszen az uniós program csak 2013-ban ér véget.
