A ma 81 éves Jecsmenik Andor, a salgótarjáni, zagyvai bányaüzem dolgozója két év börtönt kapott Ne álmodj nép! című, szabadságvágyát megfogalmazó verséért, miután munkatársai az írásért feljelentették - derül ki a Palócföld című folyóirat könyvsorozatában megjelent kötetből.
A salgótarjáni munkásra 1956-os szerepéért 12 év börtönt róttak, 1963-ban amnesztiával szabadult, tehát érezte, hogy állandóan figyelik, követik, és mégis megírta ezt a verset 1966-ban - írja a bevezetőben Praznovszky Mihály irodalomtörténész.
A rendszerváltás után Jecsmenik Andor hozzájutott a rendőrségi, bírósági, ügyészségi iratokhoz, Gáspár István Gábor ezekből állította össze a kötetet, így lett a történet a hatalom, a diktatúra félelmetes látlelete, amelyben a nevek, a személyek is valóságosak - teszi hozzá.
Praznovszky Mihály szerint nem kell szépírói eszköz, színpadi drámai konfliktus a szörnyűség átéléséhez. Elég oldalról oldalra lapozni, s látni, miként működött a Kádár-rendszer terrorhatalma.
"Ki találta ki a testi és lelki megnyomorításnak ezt az orwelli, koestleri döbbenetét, mit tett ez a rendszer az emberekkel?" - teszi fel a dokumentumkötet kapcsán a kérdést az irodalomtörténész, hozzáfűzve: "ami ugyanilyen szörnyű: mi nem tudtunk erről semmit. Iskolába jártunk ekkor, KISZ klubokban töltöttük az időt, ötórai teán táncoltunk, éltük az ifjúságunkat, miközben tőlünk öt méterre a hatalom újra lecsapott, és egy ember újra börtönbe került."
